Félidő

És igen, ennek is eljött az ideje. Három nap híján két hónapja jöttem, és két hónap múlva megyek is haza. Elég gyorsan telik az idő, mert még mindig nem nagyon sikerült felfognom, hogy "távol" vagyok az otthontól. Mondjuk ezen segít a skype és facebook overdose is persze, de azért nem vagyok egy skype mumus. Abban az esetben viszont, ha buli van, szívesen becsatlakozom, mint a múltkor a polcról :)

És hogy mi történik itten a nagy és tőkés nyugaton? Hát körülbelül semmi extra, mindenki nagyon tervezi az őszi szünetét, Marokkótól Svédországig mindenki mindenhova megy és én sem maradok ki a jóból. Mi összesen hárman megyünk (két mexikói lánnyal) Strasbourgba 5 napra. A legjobb az egészben, hogy van egy mexikói ismerős ott, aki nem lesz otthon most két héten át, ezért ingyen és bérmentve lakhatjuk le a lakását. Nem is mondom, mekkora megkönnyebbülés, de gondolhatjátok. 4 éjszaka for free. Gracias!

Amúgy maga a szünet egyeseknek már elkezdődött, akiknek pl nincs órájuk csütörtökön és péntken, már mind Olaszországban, Németországban, Angliában vagy Spanyolországban vannak. November másodikán folytatódik csak a keménynek egyáltalán nem mondható suli, szóval most mindenki bejárja Európát. A mi utazásunk strasbourgi főhadiszállással kb. így fog kinézni: kedden utazunk (röpke 5 óra), kedd este megismerkedünk Strasbourggal, szerdán még jobban megismerkedünk Strasbourggal, meg a környékkel. Csütörtökön fogunk átruccanni Stuttgartba, ahol a Porsche és a Mercedes Benz múzeummal szemeztem eddig nagyon, de a város is biztos csodás (vagy sem), pénteken pedig lenézünk a Strasbourgtól 30-50 km-re levő Colmar városkába, amiről már több helyről is hallottam, hogy a legszebb város Elzászban. Elzász az a része Franciaországnak, amit a második világháború alatt a németek elfoglaltak/visszavettek aztán a franciáké most éppen. De olyannyira németes minden város neve, meg az ételek és az italok is inkább németesek, hogy már alig várom. Ezt most nem tudom hogyan értem én sem, de valahogy a német kaják meg a sörök jobban bejönnek, mint a francia ínyencségek (pl. ez a helyi "főtt/sült belsőségek vörösboros cuccban úsztatva" eléggé kiverte nálam a balhét - nem tudom mi a neve, de nem is vágyom rá :D). A csiga viszont jó. Nagyon. Meg drága.

Mivel SB-ba "csak" kedden megyünk, ezért még szombatra (holnapra) beiktattunk pár ismerőssel egy vienne-i utazást. Ez egy miniRóma-szerű városka 32 km-re délre Lyontól. Az összes külföldi azt hiszi, hogy Bécsről van szó, amikor megemlítem, de nem, még mindig 1000 km van a két város között. Meg legalább 1 milliós populáció különbség. Képek természetesen lesznek, Facebookon lehet várni szombat estére.

Éles témaváltás: haj. Mivel már kb. akkora volt a hajam, hogy a Twilight-os vámpírsérót is megcsinálhattam volna, ha akartam volna, ezért rávettem magam, hogy elmenjek egy angolul nem beszélő fodrászhoz. Ezt úgy sikerült elkövetnem, hogy vasárnap bejártam gyalog meg bringával egy olyan városrészt, ahol még nem voltam: Croix-Rousse-t. (Képek vajon hol lehetnek?) Aztán pedig besétáltam Écully-t is, a kisvárost, ahol élek. A helyi "Budaörs", mondhatni. Ennyi teniszpályát még nem láttam egy városban, meg parkokat, meg fodrászt. Konkrétan a főtéren (tőlünk 5-6 perc séta) legalább 7 fodrász van, van olyan is, amik egymás mellett. Mi ez ha nem tökéletes verseny? Na mindegy, nálam az egyik azzal nyert, hogy hétfőn is nyitva volt, míg a többi csak kedd-pénteken (?!). Benyitottam a szalonba, ahol alapból 5 nagyi ült és 5 fodrász csaj dolgozott a frizkókon. Amikor feltettem a kérdést, hogy "Est-ce que vous parlez anglais?" akkor valahogy senki sem akart válaszolni, csak dolgoztak tovább. Na de rajtam ez már nem fog ki, ha ettől elrettennék, akkor már rég éhen haltam volna ebben az országban :) Ezért megkérdeztem, hogy lehetséges-e egy hajvágást eszközölni ma (persze nem ilyen választékosan sikerült mindezt megfogalmaznom), majd az egyik kiscsaj bólogatott és beültetett a hajmosós részre. Nagyon menő szalont sikerült kinéznem, mert olyan fejmasszázst kaptam, hogy nem nagyon akartam átülni a tükör elé. A hely ahova ültettek "a férfihely" volt, mivel tele volt autós újságokkal, meg sportmagazinnal. Mondanom sem kell, hogy volt ami elterelte a figyelmemet az újságokról... Ingridnek hívják, csodálatos :D Egy árva szót nem beszél angolul, még a 15-öt is inkább leírta egy papírra, minthogy angolul megpróbálja kimondani. Vagy franciául. Mindegy. A hajamról azt mondtam neki, hogy csináljon, amit akar, úgysem tudom elmagyarázni, hogy mi jó vagy nem jó. Majd üvöltök, ha valami nagyon gázos - gondoltam. De nem kellett üvölteni, szerintem egész jó lett. Extrarövid, de egész jó. Ilyen sem volt még, kell a változatosság és Pelenka Bandi szerint olyan igazi "mösziős". Habár nem tudom, hogy ez mit jelent, de örülök neki :)

Na nagyjából ez volt a hihhhetetttlen izgalmas hetem, a két bebaszínó kaszinót nem említeném, mert felesleges, maximum annyit, hogy az éjszakai buszt érdemes lenne itt átnevezni HÉTVÉGI ÉJSZAKAI BUSZra, mert hiába vártunk fél órát hétfő este, csak nem jött a szerencsétlenje. Aztán tekerhettem haza fél órán keresztül meg még egy jó tíz perces séta is be...ütött a végére, ahol már nem volt Velo'V állomás, ahol le tudtam volna tenni a bringóhintóm. Amit amúgy Marc, egy német srác "vett" nekem, mert nem volt nálam semmi kártya/bankkártya, csak a bérlet meg a diákom, meg kess. De legalább elmondhatom magamról, hogy hajnali négykor 5°C-ban Lyon külvárosában bringáztam. Éljen. Ilyen már volt, csak akkor a város másik oldalán, kicsit eltévedve sikerült ezt megvalósítani. Most legalább tudtam, hogy hol van az otthonom..

23-án megyünk a magyar-francia baráti társaság vacsorájára, ahol gulyás lesz a menü meg sok-sok magyar, szóval biztos érdekes lesz, mert nem csak egyetemisták lesznek. Aztán 25-29 Strasbourg, utána még lehet, hogy egy Dijon-Besançon vagy egy Charmonix utazás is be fog figyelni. November második hétvégéjén jönnek Anya+Apa, a harmadikon Fanni, a negyediken pedig nagyon úgy néz ki, hogy én fogok Torinba menni egy gyors látogatásra Dórihoz. En bref, c'est tout :)

Salut

Még mindig itt vagyok

És tényleg. Csak nagyon sok dolog volt a héten (ill. az elmúlt 10 napban). És most sem annyira érek rá, szóval egy gyors összefoglaló jön az elmúlt napokról a múltkori bejegyzés óta:

Pénteken megírtuk a francia zh-t, amit azóta megkaptunk és a második legjobb az enyém lett 18.5 ponttal (20ból). Nagyon örültem neki, mert azt hittem, hogy többet hibáztam. Amúgy az óráról hárman hiányoztak, mert országos kalauz-sztrájk volt. Csütörtökön megkéseltek 8x egy kalauzt és pénteken ezért az összes vonat állt, mert nem volt kalauz rajtuk. A durva a dologban, hogy azt hittük, hogy persze ez valahol messze történt, de nem, itt Lyonban, vagyis a Lyon-Strasbourg járaton, kb. az első 10 percben, szóval még Lyon területén. Vicces volt Evie és Knut esete, ők elmentek csütörtökön Annecybe és visszafelé rossz vonatra szálltak, Lyon helyett a Gare de Lyonba mentek, ami Párizs egyik nagy pályaudvara. Onnan meg nem tudtak visszajönni Lyonba, mert sztrájk volt ugyebár. Szóval egy két napos párizsi kiruccanást sikerült csinálniuk, de megúszták a büntetést is és olcsón találtak hostelt. Szerencsés spontán utazás, tetszik. Egy tajvani srác meg Strasbourgban ragadt, visszafelé jövet az Oktoberfestről.

Kimia szülinapja: egy iráni származású kanadai lány, aki szerint a szülinaposnak illik meghívnia a vele ünneplőket. Nagyon jó az ötlet mindaddig amíg neked nincs szülinapod. Amúgy taco night-ot szervezett a lány egy mexikói segítségével. Nagyon jók

at ettünk, meg ittunk, kicsit talán sokat is. (új kedvenc: tinga de pollo)

Genf: szombat hajnalban kellett felkelnem a péntek esti buli után, ami nagyon nem akart menni, de végül sikerült és kiálltam a buszmegállóba, hogy elérjem a 6h40-es vonatot a négy kínaival és az egy szem franciával, akikkel mentem (volna). Csak hogy a busz nem jött, ezért csak a következő, 8h40-es vonatot értem el. Legalább

volt időm csinálni szendvicseket... A kínaiak + a francia lány viszont elmentek Svájcba korán a vonattal. Azt beszéltük meg, ha nem működne a telefonunk, akkor a virág óránál fogunk találkozni 11-kor. Na ez viszont nem sikerült, mert habár én ott voltam fél órát, ők nem nagyon jöttek oda. Egy kis idegeskedés és düh után viszont rájöttem, hogy ez jobb is, mert nem kell alkalmazkodnom az ő tempójukhoz (ami kiderült, hogy nagyon lassú volt és kétszer is megálltak 1-1 órára a mekiben kajálni, meg egyszer még kávézni). Nekem meg se kedvem, se pénzem a mekihez. Szóval egyedül jártam be Genfet, többet láttam és fotóztam, mint a kindzsák, de a beszélgetős része elmaradt a dolgoknak úgymond.

Visszafelé viszont találkoztunk a vonatállomáson, ahol így megkérdeztem, hogy hol voltak és nem tudtak válaszolni, csak valami olyasmit mondtak, hogy elfelejtették/messze voltak/nem hitték, hogy megyek/stb. Szóval ez nem volt olyan jó élmény, de maga a város a rossz idő ellenére is nagyon tetszett. Jó drága, de laknám, na.

És hogy készült ez a kép? Hát a táskámnak köszönhetően. Ugyanis az összes, értds ÖSSZES spanyolul beszélő odajött hozzám, hogy spanyol vagyok-e. Amikor meg azt mondtam, hogy nem, de beszélek spanyolul, akkor még jobban örültek nekem. Szóval random spanyol turisták fotóztak, meg utaztam velük ki az ENSZ-hez meg a CERN-hez. A következő képen az látható, hogy éppen már majdnem megfagyok az ENSZ előtt.

Vasárnap itthon tanultam franciát meg jogot, most hirtelen nem rémlik, hogy volt-e valami extra még aznap. Ja de, elmentünk a B metró meghosszabbított szakaszának alagútját megnézni, mert sokan mondták, hogy izgi. Hát nem az, egy nagy alagút, ahol végig lehet sétálni, aztán ennyi. Utána megint elmentünk a skate parkba, meg találtunk egy nagy térképet egy megállóban, amivel pózoltunk, itt is van:

(Igen, Jugoslavia van írva a tőlünk délre levő területre, de legalább rajta volt Kaposvár, Szandra örömére)

és most látom csak hogy lehet videót is feltölteni, na tessék:

Hétfőn voltam egy "musculation" nevű órán, ami vicces volt, mert egy szót sem értettem abból, amit kellett volna csinálni. Követtem a többieket meg utánoztam őket. De jó volt, mert egy 30 perces gyilkos "bemelegítés" + erősítés után szabadon lehetett bármit használni és a tanár járt körbe és segített meg magyarázott, hogy mit hogyan érdemes. Biztos jobban el tudta volna mondani nekem is, ha értettem volna, hogy mit mond, de ő is a "zsásztölitőlbit" kategóriába esik angoltudás szempontjából. Aztán brand management, meg go home.

Kedden úgy volt, hogy megyünk Dijonba reggel 9kor. Viszont megint sztrájk volt és egy csomó vonat nem közlekedett, Dijonba is csak 4-5 óra alatt lehetett eljutni, ezért inkább elmentünk hárman Annecybe, egy festői városba keletre. Pontosan Chambéry és Genf között van, a Lac d'Annecy partján, az alpok lábainál. Az alpok (egyik) gyöngyszemének hívják sokan. Claudiával (tajvani) és Elinával (finn) mentem végül, akiknek nem volt kedden órájuk. A város csodás, képek facebookon vannak, ide most nem töltök fel semmit, mert még mindig botrányosan rosszul van megoldva a képfeltöltés ide.

Szerda: suli-suli-suli és megszerveztük Szandrával a magyar vacsorát nálam. A végleges menü ez lett: katonák, bagetten tejföllel piros arannyal és zöld-piros paprika darabokkal + vörösboros marhapörkölt nokedlivel és uborkasalátával + somlói galuska.

Csütörtökön be is vásároltunk ehhez laza 70€-ért (14 főre) és el is készítettük röpke 3-4 óra alatt a lényeget (kivéve a nokedlit). Majd 23h és éjfél között sikerült elkezdenem a francia prezentációmat másnapra, de megjött Yvan és egy 7 éves rumot töltött ki nekem, és elkezdtünk beszélgetni.. Ezért péntek reggel 6-kor folytattam a prezentációt és 11-kor már elő is adtam. Mondjuk úgy, hogy jó lett, mert nevettek rajta (humoros akart lenni, ha már nem fogok folyékonyan beszélni), viszont ilyen tőmondatokban még soha nem beszéltem semmilyen nyelven. De nem volt hibám, csak nem volt hosszabb mondatom annál, hogy "Hétfőn elmentem Jaakkoval musculation órára, mert nem volt délelőtt órám." vagy, hogy "Nagyon sok fényképet készítettem, például a ...-ról, a ...-ről, ..." szóval nem volt annyira extra.

Ezután siettem haza elkészíteni 14 főre a nokedlit két darab kanál segítségével, ami jó 2-2,5 kiló lisztet jelent alapanyagként, meg vagy 7-8 tojást, vizet, olajat és sót persze, meg 3 órányi monoton munkát. Terítés, kicsit lakás-összedobás, előkészítés és már meg is jöttek a vendégek, akiknek nagyon, nagyon de tényleg NAGYON ízlett a kaja. Szerintem minden tökéletes lett, csak a somlói szívta nagyon magába a csokiöntetet, de nekem még így is bejött. A hab kompenzálta. Az este nagyon jól sikerült, csak amikor tovább akartunk menni bulizni/haza, akkor lekéstük a "group picture!!!!" és hasonlók miatt az utolsó normális buszt, ezért inkább lesétáltunk 5 megállót. Ez jót tett az emésztésnek, meg a kicsit már ködösebben látóknak, de aztán végül csak páran mentek bulizni, én is visszajöttem az utolsó metróval. Mindenesetre a kajának nagy sikere volt, mindenki a receptet kéri :)

Szombat = takarítás és a rám maradt két adag somlói + 1 fazéknyi nokedliből való fogyasztás volt a program. Kitakarítottam az egész lakást (szerintem Yvan még sosem takarított itt, de mindegy) és este távbuliztam a többiekkel. Nagyon jó volt, feltettek a polcra és onnan néztem mindent, meg néha odajöttek hozzám beszélgetni. Ők abszintoztak meg söröztek, én meg először sört aztán bort ittam. Jó ez, remélem még lesz ilyen Párizs előtt.

Apropó Párizs, ezt még lehet, hogy nem mondtam, de hatan kijönnek hozzám Párizsba december 16-án, én 17-én megyek fel Lyonból és 21-ig ott maradunk és bulizunk meg bejárjuk a várost :) Mondanom sem kell, alig várom. Azt már kevésbé, hogy 21-én elhagyom az országot.

Ma pedig a többiek elmentek Dijonba, de nekem kell egy kis pihenés, meg a 6h50-es vonat sem jött be, de tényleg a pihenés dominált. Nagyon jó idő van, ma elmegyek és csinálok képeket arról a részről, amiről még nem csináltam: Croix-Rousse.

Tegnap sikerült megterveznem 6 féle módon az őszi szünetemet, már csak a két mexikói lánytól függ a dolog, hogy mennyire lesz drága/élvezetes. A legjobb lenne egy 200€-s öt-/hatnapos út, ami magában foglalja Strasbourgot és környékét, Luxembourgot, Stuttgartot valamint Colmart és környékét. Szerintem ez kihagyhatatlan, és nem is drága, mármint soha vissza nem térő alkalom (bár ki tudja, februárban még nem gondoltam volna, hogy valaha megyek még Franciaországba...), de a mexikóiak büdzséjéről nem tudok semmit. Aztán még marad novemberre Dijon-Besançon, Grenoble, Vienne, Pérouges (ezt lehet, hogy majd a szüleimmel teszem meg) és nagyon jó lenne Montpelierbe is elmenni, de nem hiszem, hogy lesz pénzem és novemberben azért már annyira nem érdekes a tengerpart. Aztán meg Párizsra is kell spórolnom... Minden olyan közel van és úgy érzem, hogy meg kell néznem most, mert sosem jövök vissza ide (bár nagyon tetszene).

Na remélem most egy időre eleget írtam és nem fogom kapni az íveket, mint az elmúlt 10 napban folyamatosan... :)

À bientôt!

International Law and Organizations

Ez a tárgy neve, ami ma kicsit megdöbbentett. Az első két órán semmit sem értettem, végig római jogról meg mindenféle dolgokról volt szó, amiről még sosem hallottam és csak kapkodtam a fejem meg a nem létező szótáramat lapozgattam. Aztán a második felében az órának gyakorlati dolgokról volt szó, mint pl. Szudán, Dél-Szudán, Ciprus, TRNC meg Palesztina meg még sok izgalmas esetről. Nagyon jó volt!

Röviden most két mániám van:

*kínai nyelv

*nemzetközi jog

Igen, az első a kínai nyelv. Imádom, nagyon tetszik :) Már megtanultam pár jelet leírni, de elég sok van hátra... :)

Holnap lesz időm részletesebben írni az elmúlt nap(ok)ról, most viszont lövik a pizsit.

Jó éjt (ez volt az első magyar elköszönésem, azt hiszem)

Mintha semmi sem történt volna

úgy folytatódik az élet a pénztárca nélkül. Vagyis majdnem: csináltattam új bérletet (mágneskáryta a képemmel) meg rászóltam a bankra, hogy mikor érkezik már meg a francia bankkártyám (aug. 26-án nyitottam a számlát). Kártyám még nincs, de legalább ki tudtam venni KP-t és kaptam egy csekkfüzetet :) Igen, a 21. században elég viccesen hangzik, de úgy érzem magam, mintha Lucky Luke lennék és besétálnék a bankba a lovamon, megkapnám a csekkfüzetet és az első mulatóban elköltöm és menő módon azt mondom "Je voudrais payer avec cheque si c'est possible" - vagy sem... Igazából még egyszer sem használtam a csekkfüzetet, de jó tudni, hogy van.

Amivel tartozom a blogosdiból az a Chambéry utazás gyors beszámolója és ilyen általános szövegek a mindennapokról. Na tessék, csak tessék:

Chambérybe azért mentünk, mert azt hallottam, hogy szép és jó. Csináltam is neki egy eventet facebookon és vagy 20 ember visszajelölt, pedig 7-et hívtam meg. Na, szép kis kalandba vetetted magad Ákos - mondtam magamnak. Szóval mindenki így várta, hogy majd akkor én vezetem a bandát.. Szerencsére volt egy kínai származású, de Finnországban élő lány (Tingting), aki egy csomót utánanézett a látnivalóknak és így nem egyedül kellett vezetnem a "tömeget". Annyira nem is sikerült vezetni, mivel amit meg akartunk nézni zárva volt (francia szokás: vasárnap = minden zárva), meg tömeg sem volt végül, a norvég trió pl. úgy ahogy volt elaludt. Szóval kellemes csapattal indultunk neki: dán-finn-finn-finn-kínai-kínaifinn-tajvani-magyar-magyar-magyar-mexikói-délkoreai-újzélandi és találkoztunk két cseh ismerőssel is (előre meg volt beszélve).
Chambéry amúgy keletre van Lyontól, 1h21 volt a vonatút. Kb. innentől északra van Genf és délkeletre Torino, Milánó. Most, hogy mindenki bepozícionálta, jön a lényeg: szép! Azt mondta egy helyi ismerősöm, hogy általában üres a város és nem is nagyon van sok látnivaló, de ezt sikerült megcáfolni. (Franciaországi tartózkodásom alatt elég sok sztereotípiára sikerül rácáfolni a franciákkal és a városokról állított dolgokkal kapcsolatban, ellentétben másokkal, akiknek pl. nem tetszett Marseille meg szerintük bunkók a franciák) Szóval sokan voltak, mert az évben egyszer van egy ilyen.. kiárusítás jellegű gigantikus piac a városban, amikor mindenki eladja azt a cuccot, amire már nem vágyik. Ezt amerikában "garage sale"-nek hívják és szerintem tök jó dolog, mert nem kell kidobni, hanem vmi apróbb összegért meg lehet tőle szabadulni. Szóval volt minden, vasalótól kardig a barbibabán át. Tetszett. Persze ilyenkor nem úgy kell elképzelni ezt, mint otthon az Ecserin, hanem családias hangulat volt, koccintottak egy-egy pohár borral az egyes "eladók" (mindenki eladó volt aznap a városban, ezért az idézőjel) és jó hangulat volt, zene, dínom-dánom (ezt a szót még sosem írtam le).
Sikerült a városkát hamar bejárni a zárva levő attrakcióknak köszönhetően, ezért befoglaltuk azt az éttermet, amit kinéztem a neten. L'Atelier a neve, nagyon jókat írtak róla mindenhol, meg, hogy olcsó, viszonylag. Hát, annyira nem voltunk elszállva a menütől, 18€-t perkált ki mindenki, nekem mondjuk nagyon ízlett. Egy gombás-paradicsomos balzsamecetes salátával startoltunk, főételnek volt aki rizottót választott lazaccal, én viszont egy helyi sertés-specialitást ettem, ami tele volt gyöngyhagymával, még több balzsamecettel, egy kis sajttal, répával és nagyon menő puliszka háromszögekkel. Na ez isteni volt, már tele is voltam, amikor jött még a csokibomba desszert egy epres sorbet-val. Na az betett, teljesen kész voltam, meg a többiek is, ahogy elnéztem.
Teli bendővel mentünk tovább a városban, immár Nicoval (helyi ismerős), aki elkísért minket a közeli tóhoz (kocsival). Mi egy busszal mentünk, ahol jó turista egyetemista csoport módjára csomó idióta képet csináltunk (meg mindenhol, igazából). A buszon a legjobb a sofőr nő volt, aki franciául dalolászott meg ordibált valami - bizonyára - kedves, vicces dolgot (mert mindenki nevetett rajtunk kívül). Láttunk ejtőernyősöket, kis sétarepülőket meg mindenféle dolgokat az alig 10 perces úton (később megtudtam Yvantól, hogy Chambérytől pár km-re volt a 4 napos ejtőernyős fesztivál, ahol Ő is volt, csak elfelejtett szólni. Megnéztem a képeket és brutálisan jól nézett ki, kár, hogy kihagytuk).
És végül megérkeztünk Bourget du Lac-ra, egy csodás tó partjára, ahol egyből bevetődtünk a vízbe és szórakoztattuk a stégen lévőket. Erről inkább a képek meg a Fb-ra feltöltött videó árulkodik. Tényleg mesebeli volt a tó a környező hegyekkel, a tiszta - ámbár kicsit hideg - vízzel és egy kastéllyal plusz egy rommal a közelben. Élveztük az életet, de 7-8 körül visszaindultunk és míg a többiek a vonatra vártak, mi hárman magyarok (+egy finn srác) elmentünk megnézni az általam a térképen felfedezett Rue de Budapest-et és az ahhoz tartozó buszmegállót. Hát igen, nem túl nagy, de legalább van :) Képek erről is Fb-n.(balfent: a Savoya kastély elől a látkép a város kis utcáira, az Alpok közeli hegyeire és a felhőre, ami ott lebeg előttünk | fentközép: az említett ejtőernyős | jobbfent: ahonnan készült a balfelső. csoportkép. | balközép: a híres Elefánt szökőkút előtti hihetetlen kreatív ötletem lefényképezve (elefánt orrunk/ormányunk van) | jobbközép: Bourget du Lac | bal lenti kettő az ebéd | lenti középső egyértelmű | jobb lent pedig az újzélandi Evie, a finn Jaakko és jómagam pancsolás közepette)


Chambéryről nagyjából ennyit, a hétköznapookról meg annyit, hogy Yvan elment Pármába találkozni egy "ozzie" haverral (ausztrál), akit 7 éve nem látott. Én a kedd esti baleset óta egy ideig nem iszom semmilyen nemű alkoholt - megelőzvén a bajokat és spórolva a pénzemen. Aprópó pénz: nagyon irritáló, hogy van olyan, aki minden hétvégén 300-400 kilóméterre levő városokba utazik és éttermekben kajál, míg van, akinek ez volt az első utazása (mármint Chambéry és a tó). De a világ már csak ilyen, igazságtalan.
Amúgy pénteken volt egy iszogatás a folyóparton, ahol sikeresen egy üveg tonikot elfogyasztottam, de (őszintén) sokkal jobban éreztem magam, mint amikor totál betintázva mászkálunk a városban. Az is vicces, de ez meg jó volt. Mondjuk pár lány most az én példámat követi: "no more alcohol!!!".
Ma volt egy piknik egy másik parkban (Parc de Gerland), ami sokkal inkább a sportolásra és éjszaka a fiatalok ivására alkalmas, mint a Parc de la TÊte d'Or. Sikerült bemutatni a nem létező frizbi, tollas és focitudásomat a nemzetközi közönségnek. Nem olyan szép, de jó ez a park, meg itt van egy Skate Park is, ahova benéztünk és csomó fiatalt láttunk rollerrel menő ugratásokat meg slideokat nyomni. Csináltam is pár képet, bár ez a felét sem adja vissza a hangulatnak, meg a szurkoló és reszkető anyukáknak, akik ott ültek az emeleten. (Képek később..)

Tömören ennyi, nagyon megy a suli is, pénteken újabb francia zh, cél a 19 pont. Minden tárgyból kell majd prezentálni is, beadandó is van nemkevés, esettanulmány is, szóval... kezd beindulni a sulis számonkérések lavinája. Annyi mindent mesélnék még, de egyszerűen nincs már erőm. Holnaptól sport a suliban ezerrel, meg tanulás, meg bulik és a keddi koreai BBQ sikerén (esetemben sikertelenségén) felbuzdulva folytatódik most egy lazac esttel a főzőcskézés a -mondhatni- legjobb csapattal :) Reméljük most nem a folyóban kötök ki.. (Nem fogok, nyugi.)

Auf wiedersehen, vagy mit mondanak itt

Houston, we've got a problem

Baj van hát, nem is kicsi. Tegnap sikerült elhagynom a pénztárcámat (vagy ellopták, nem tudom). Benne volt az eurós bankkártyám is, meg a személyim, a bérletem, a jogsi is (nem tudom miért nem vettem ki...). A legrosszabb az az, hogy a francia bankkártyám még mindig nem érkezett meg, szóval most összesen egy forintszámlához kapcsolt bankkártyám van, amivel elég drága kivenni pénzt és egy útlevelem van, amivel tudok bármilyen ügyet intézni.

Annyi minden történik, hogy nem vagyok képes leülni este a gép elé, hogy leírjam a dolgokat. Összességében még mindig minden oké ezt kivéve, egyre több ismerős/haver/barát van, egyre több nemzetiség, szóval már tényleg itt van az egész világ (már a Francia Antillákról is sikerült megismerkedni egy Rihanna hasonmással, meg egy kameruni sráccal is). Ami nagyon jó volt, az a vasárnapi Chambéry utazás volt, képek Facebookon vannak.


Jó népszámlálást

14,5 pont

Most jöttem rá, hogy elfelejtettem "közölni" (mintha sajtótájékoztatón lennék), hogy 14.5 pontos lett az első francia zh-m (20-ból). Én 15-öt tűztem ki magam elé célul, szóval először nem örültem, de aztán rájöttem, hogy mivel enyém lett a hatodik legjobb a ~15 fős csoportban, nem is olyan gáz. Mármint azért, mert a többiek x éve/hónapja tanulnak franciául és van aki folyékonyan beszél.. Az egyetlen bosszantó dolog az az, hogy olyanokat hibáztam, amiket még nem tanultunk és én meg gondoltam egy nagyot az esszénél és használtam olyan szerkezeteket, amiket a spanyolban ismerek, de nem úgy van franciában. Szóval csak az esszén veszítettem nem tudom hány pontot..

Amúgy ma hihetetlen jó napom volt, sütött a nap és nem volt semmi jele a rossz időnek - végre - és sikeresen bejártam a Parc de la Tete d'Or-t (az első e-n van egy kalap alias accent circonflexe) és jelentkeztem három tesiórára: röplabda, úszás, "musculation" tehát kardió-kondi óra. Kemény lesz, de nagyon várom már az első órákat.. Ja és ma egész nap Velo'V-al mentem mindenhova (citybike) szóval lassan megfontolom, hogy megvegyem az éves jegyet, mert nagyon tetszett. Meg hazafelé is azzal jöttem végig a rakparton, kétszer sikerült majdnem elütni valakit mert egyszerre fotóztam és tekertem és nem mondanám, hogy szinkronban mentek a dolgok.. Szóval bringa, úszás, röpi, kardió-kondi és még szerintem 1-2 futás is bele fog férni a parkban/erdőben úgyhogy készüljön a Magyarország, mert nem fog felismerni...! (Reméljük a legjobbakat.)
Je suis le coq sportif! :D

Képek hamarosan ... leginkább Facebookon, mert ide botrányosan körülményes feltölteni képeket.

Voilà!

És igen, eljött a pillanata annak, hogy azt mondjam: VAN EGY TÖK JÓ TÁRGYAM! Brand Management a neve, nagyon tetszett az első óra - bár remélem ez csak bevezető volt és nem végig ilyen attention-catching lesz az egész. A tanár kanadai, nagyon szimpi és nagyon értelmes. És végre érthetően beszél valaki és nem frenglishül :) Lesz csoportfeladat, kettő is, meg egy saját, a personal brandünkről. Alig várom a következő órát.. Bár egy kanadai srác ma befingott az órán (igen, para) és kb. 20 percig sírtunk a röhögéstől rajta.

Amúgy azt elfelejtettem eddig leírni, hogy itt a busznak integetni kell, különben nem nagyon áll meg, akkor sem, ha csak az a busz áll meg azon a helyen, ahol pl. ma álltam, de nem integettem a busznak. Szóval lazán elment. Ja és a metrón pedig kedvesen szoktak belémfutni, hogy még ők is beférjenek, de aztán mosolyognak és tök természetesnek veszik, hogy egy "excusez-moi"-val elintézzék. De már kezdem megszokni és mint egy natív, lazán "pas probléme"-mel válaszolok :) Ja és ma sikerült elmagyaráznom egy franciának, hogy 16:00-kor bezár a hely, ahol voltunk a lakástámogatást intézni (nem hiszem, hogy megkapom). Szóval sikerélményben teljes nap volt a mai, annak ellenére is, hogy elmaradt az esti Cosmozás (a hely ahol 1€ a sör hétfő este. Nem korsó, pohár).

Bon nuit!

Marseille, Chambéry

Habár egy héttel ezelőtt volt, még meg sem említettem, hogy jártunk Marseilleben. Sokan mondták, hogy nem túl tiszta és veszélyes meg igazából nem is jó hely, de erre sikerült rácáfolni - egy laza turistacsapda éttermet leszámítva.

A képeket majd később töltöm fel, facebookra már feltettem párat. A lényeg: csodás. Teljesen más, mint Lyon. Igaz, hogy egy kicsit koszosabb, de sokkal nagyobb a nyüzsgés. Kicsit kevésbé tűnt olyan menő városnak, mint Lyon, mármint az emberek kevésbé adtak magukra és úgy általában az infrastruktúra is gyengébb volt, de a tenger, a régi kikötő és a Notre Dame de la Garde bőven kárpótolt minket. A Château d'If szigetéről pedig nem is beszélve.. Egy szó mint száz, nagyon jó volt.

A mostani hétvégére pedig egy közelebbi célt tűztünk ki, Chambéry városát. Ez csak 1-1,5 órára van vonattal és a mai nap mentünk volna, de a 9 főből 6-an el akarták halasztani, mert az időjárás úgy nézett ki, hogy nem nekünk fog kedvezni. Meg a meteo is azt mondta, hogy 10-14°C és eső lesz. Ehhez képest tűz a nap és tökéletes idő van egy városnéző naphoz. Na mindegy, majd legközelebb. A jegyek megvannak..

A mai napra helyette marad az MSZK-s dokumentumok írása, meg sikerült egy nagy takarítást csapni a lakásban, futni az erdőben és napozni az erkélyen, francia házi minden napra jut hála a tanárnő óriás mennyiségű házijának és még közben a CAF (lakástámogatás) pályázatot is megírom, hátha megkapom, annak ellenére, hogy nincs szerződésem a lakásbérlésről..

Remélem minden rendben otthon is, hallom jó az idő, mindenki strandol vagy tanul (kevésbé szerencsések...).

Au revoir!

IGEN! VÉGRE!

... megtaláltam a tejföl francia megfelelőjét! Eddig azt hittem, hogy a Créme Fraîche (vagy valami hasonló) az, de az inkább tejszín jellegű. Ma viszont sikerült egy 1 kilós bödönnel vennem "Fromage Blanc"-t, népiesen "tejföl"-t.

Az élet apró örömei... (és most x napig tejfölös tésztát, pirítóst és nem tudom mit fogok enni, hogy elfogyjon és ne rohadjon rám az egy kiló 3%-os (!!!) "fehér sajt").

Amúgy a szótár szerint az első a tejföl és a második túró. El vannak ezek tévedve.

Chambéry utazás elhalasztva, később részletezem, pacsi.

Agyhalal

Csodalatosan brutal unalmas oran ulok eppen es aldom az eget.. Jelenleg "European Economics" oram van es meghalunk a finn lannyal mellettem az unalomtol. Az meg hagyjan h semmit sem tudnak az amcsik meg a kindzsak az EU-rol de nem ismertek fel europa orszagait sem.. Franciaorszag, Anglia es Spanyolorszag ment nekik aztan ennyi. Az viszont kesz komedia h a 2004-es csatlakozo orszagokat meg az europaiak sem tudtak beazonositani. Egyiket sem kb.. Na ilyenkor kicsit furan erzem magam..

Gepem az meg nincs, majd lesz remelhetoleg.

Ajjaj

A töltőm tönkrement, szóval kb. 10 perc múlva lemerül a gépem és ki tudja mikor lesz újra bekapcsolva. Éljen a Toshiba!

Sziasztok..

Votre attention s'il vous plaît!

Ezzel kezdődött az a mondat, amit hallgattam 5 percenként a metróban ma reggel, amikor is Vieux Lyon és Place Bellecour között, a Saône folyó alatt az egyik leghosszabb távon egyszer csak fékezett egy hatalmasat reggel 7:20-kor a metró. Mindenki elesett vagy megbotlott, ment a nagy "Excusez-moi"-zás. Aztán megálltunk az alagút kellős közepén és vártunk, hogy elinduljon a metró, de az csak nem akart elindulni. Aztán olyan 3-4 percre rá, bemondtak valami olyasmit, hogy a Bellecour megállónál valami technikai gond van és, hogy várjunk türelmesen, merci. (Ez amúgy az a metró, amin nincs sofőr, és kilátsz előre is meg hátra is, mert csak egy üveg van a végén meg az elején - eddig tökre tetszett, most kevésbé).

Egyből elkezdtem fülelni, hogy hátha elkapok valami menő káromkodást franciául, de mindenki néma kussban ült és várt türelmesen. Aztán egyszer csak lekapcsolták a lámpákat és csak pár vész-lámpa világított. Na ekkor már kicsit mindenki kezdett pánikba esni és volt aki elkezdte nyomogatni a vészcsengőt amire egy automatikus mondat hangzott el, valami olyasmi, hogy "Ez a vészhívó, kérjük várjon amíg bejelentkezik ... valaki" - kb. ennyit értettem meg a franciából. Aztán már a mikrofonon keresztül semmit sem értettem. Eltelt már összesen vagy fél óra, már mindenki beszélgetett a másikkal meg így eltöltötte mindenki "hasznosan" az időt, összezárva egy metrón 100-200 idegennel. Én meg sudokuztam, amikor is egy csajszi rosszul lett és le kellett ültetni mert -gondolom- klausztrofóbiája volt és elkezdett zilálni meg fura volt. Akkor megint megnyomták páran a vészcsengőt és mondogatták, hogy a lány rosszul van, de nem nagyon történt semmi. Már legyezték szegényt, meg volt valakinél víz-spray és azzal fújták, aztán végül kicsit jobban lett.

Eltelt még körülbelül fél óra, szóval olyan összesen 1 órán át voltunk az alagútban amikor (kb. 8:20-kor) felkapcsolták az alagút vészvilágítását és pár perccel később megjelent egy fény, ami közeledett. Egy férfi volt a TCL-től (helyi BKV) és kinyitotta az ajtót, majd az alagútból ki kellett sétálni (amúgy elég sötét volt az alagút, néha félő volt, hogy hova lép az ember). Én persze alakítottam a turistát és próbáltam lefotózni, hogy mekkora "élmény" volt az egész. Kicsit idegesítő lehettem, de ez van! :D Gagyik lettek a képek, de majd feltöltök otthonról párat, ma még van egy órám 5-től 8-ig (éljen az órarendem, reggel 8-11 és aztán 17-18 van órám szerdánként, de legalább ki lett próbálva a "menza" és HIHETETLEN JÓ :D).

És jött a pláne, amikor felértem az állomásra, megkérdeztem a helyi BKV-s infós arcokat (akik amúgy tök sokan voltak, meglepően jól volt kezelve a szitu), hogy mivel jutok el az egyetemre (ami még 4 megálló lett volna metróval). Na itt ütött be a sz*r, senki sem beszélt angolul. Megkérdeztem franciául is, hogy "Hogyan megyek Sans Souci-ra?" (kb. ennyit mondhattam) és nem nagyon foglalkoztak velem, mert bazinagy tömeg volt és mindenki mást kérdezett. Aztán hallottam egy nőt, aki ugyanarról a térről érdeklődött, mint én, szóval odamentem, megkérdeztem és BESZÉLT ANGOLUL. Csoda történt, elmondta, hogy Ő nem lyoni, hanem Párizstól délre lakik egy faluban, de igazából Madridban lakik már 5 éve, mert ott dolgozik. Szóval nem kellett nagyon erőltetni az angolt, amit tört a csajszi, végig tudtunk spanyolul beszélni. Megtaláltuk nagy nehezen a metrópótló helyét (mindenhol tömeg, senki sem tud semmit, stb-stb-stb). Jött is egy, ami annyira tele volt, hogy már se fel, se le nem tudott moccanni senki. A következő pedig 25 perccel később jött, amire már felfértünk nagy nehezen.. Amúgy kb. annyi időbe telt, mintha sétáltam volna, vagy bicóval is mehettem volna (ingyenes citybike), ha lett volna szabad, de már mindenki azt használta, szóval ez esélytelen volt. (Kb. 20 Velo'V van egy állomáson. Ha van kártyád, akkor az egy évig jó és ingyenesen felvehetsz egy bringát egy állomáson, majd egy órán belül le kell tenni egy másik állomáson, bárhol a városban. 1 óra felett már fizetni kell, asszem 1€ per megkezdett óra..).

Szóval Amélievel elmentünk a térig, közben beszélgettünk a robbanásról Avignonban, meg arról, hogy mit tanulok, mit csinálok, stb. Nagyon rendes volt, végig fordított nekem a metrótól a buszig, nem biztos, hogy magamtól megtaláltam volna, nagy volt a nyomás mindenkin, ilyenkor még a franciáknak sem mindig válaszoltak a sofőrök, nem hogy a külföldieknek.. De happy end lett a végére.

Az órám 8:00-kor kezdődött és a mázli az volt, hogy a tanár is azzal a metróval akart jönni (nem azzal, ami bent ragadt az alagútban, hanem az eggyel utána levővel, ami az állomáson állt és várt), így nem késtem sokat, viszont a többiek jó sokat ülhettek a terem előtt a tanárra várva..

"Welcome to France! Donde nunca te aburres." - mondta Amélie.

(Üdv Franciaországban! ~Ahol sohasem unatkozol.)

Dis fromage!

Dis fromage! = Say cheese!

Második sajtkóstolómhoz érkeztem a francia kultúra és civilizáció és a nyelvi zh előtti délutánon. Három sajtot vásároltam, az egyik a stabil szuperjó Brie, a másik az újonc fura kinézetű Saint-Marcellin és a harmadik az extra-giga-brutál kinézetű és szagú Le Petit Valençay, ami feketés külsővel rendelkezik.

Lássuk a medvét:

A képen látható gyönyör volt a vacsorám. A bal alsó trapéz metszetű a feketés szélű sajt, Le Petit Valençay, mellette jobbra a fehéres kinézetű Saint-Marcellin, jobbra egy kis dijoni mustár a végére, jobb szélen a már-már örökzöld Brie, középen egy csodás és meglepően olcsó francia szőlőfürt, bal oldalt pedig a megszokott olívabogyó. Hátul a kedvenc pékségemből, a Boulangerie Paul-ból egy baguette. A Cabernet Sauvignon pedig remek volt a sajtokhoz és a szőlőhöz, a végén még a mustáros baguetthez is jó volt.

SAINT-MARCELLIN:

Íz: 3,5/5 (finom, de nem győzött meg)

Ár: 4/5 (nem vészes)

Szag: 4/5 (egy kicsit azért odateszi magát)

LE PETIT VALENÇAY:

Íz: 1/5 (soha többé... köszönöm)

Ár: 4/5 (egyáltalán nem drága)

Szag: 2/5 (GYILKOS!)

Egy kép az imádott Brie-ről

És a kevésbé imádott Le Petit Valençay-ről

Meg a közepesen jó Saint-Marcellin-ról

Szóval eddig a próbálkozások közül a kedvenc még mindig a Brie és a Camembert. Jövő héten kecskesajtot vagy kemény sajtot fogok kóstolni, hogy megmaradjon a jelenleg csökkenőben levő sajt-motivációm :)

Naplemente à Écully, Grand Lyon.

Itt vagyok!

Igen, élek, nem tűntem el, csak amikor 1,5 hétig nincs időm blogot írni akkor nagyon sok dolog történik éppen :)

Szóval, visszaemlékezve az elmúlt 1,5 hétre... (nagyon hosszú lesz)

09.04-én vasárnap voltunk Yvannal és a haverjaival egy rögbi (ez furán néz ki, inkább rugby) meccsen. Ez a Lou (Lyon Olympique Universitaire) első meccse volt a francia bajnokságon - ki is kaptunk a tavalyi bajnoktól, Toulouse csapatától és még most is az utolsó helyen áll a Lou, de legalább bejutott a bajnokságra (a 14 legjobb közé).

Maga a meccs szerintem irtó unalmas volt, de az, hogy az egész város bezsongott az nagyon tetszett (kb. 45.000 ember jött ki a meccsre). Meg az, hogy itt nem annyira a gyűlölködés megy, hanem a játéknak örülnek. Meg volt óriás kabala állat, meg mindenki vonyított (loup = farkas, franciául és ugyanúgy ejted mint a lou-t). Amúgy jegyem az nem nagyon volt, de a bejáratnál egy csávótól sikerült vennem egyet 5€-ért, alapból meg 10,90€ volt. Szóval még be is csúszott egy hotdog meg egy sör, mint a többi sokezer embernek.

Ezt kapta a hazai Lou a vendég Toulouse csapatától, mint ajándék. Ezek tényleg bírják és nem öldöklik egymást, fura.

Ezek pedig random képek a Stade de Gerlandból/ról, meg a masszív zabálásról, ami a környékén volt.

Aztán 09.05-én volt az első komolyabb nap a suliban. Ezen a héten csak francia óráink voltak (meg FCC, azaz French Culture and Civilization), minden nap. A csoportomban a kanadaiak és a tajvaniak vannak a legtöbben, aztán vannak még amerikaiak, norvégok, ausztrálok, egy német, egy finn, egy új-zélandi, egy holland, egy mexikói és egy litván meg még biztos volt más nemzetiség is. A csoportomban mindenki már legalább fél évet tanult franciául, de van aki folyékonyan beszél és vagyok én, aki mindent megért, meg néha tudja azt, amit a többiek nem, de beszélni, na azt nem tud. Ennek örömére a tanárnőt (Madame Richalot-t) megkérte a csoportból pár fő, hogy gyorsítsunk már egy kicsit a tempón. Ezt egy gyors szavazással meg is erősítettük, szóval most a Level 3-ból Level 5 lett vagy nem tudom mi, de nagyon durva tempót nyomtunk. Igeidők, prepozíciók, névmások, minden egy hét alatt. Szép volt, mondhatom. Alig bírtam jegyzetelni, meg írni a házikat (naponta 4-5 oldalt). Most a cél a B1-B2 szint, azaz a középfok a félév végére.

09.06-án volt az első egyetemi szervezésű buli, amit az egyetemi nemzetközi iroda szervezett, szóval nem diákok, hanem ilyen adminisztratív dolgozók csinálták. Nagyon vicces volt látni őket táncolni meg inni, mert eddig csak egy asztal mögött láttuk őket kicsit fáradtan és unottan egy gép előtt. Mi úgy gondoltuk, hogy mivel ott majd drága lesz az ivászat, ezért előtte felfűthetnénk egy kicsit és úgy mennénk a helyre. Ez sikerült is, az óvárosban, Vieux Lyonban sikerült egy francia ismerősnél bepippantani és úgy mentünk a kb. két saroknyira levő helyre, ahol már Chantal (az exchange studentek anyja) dülöngélt a bejáratnál. Amúgy a francia klubbokban, sörözőkben, meg ilyen helyeken nem lehet dohányozni, de a buszmegállóban lehet. Ja és mindenki a földre dobálja a csikket, bárhol is legyen. Egy kuka mellett is a földre dobják, sőt, az egyetemen is a parkban így elpöccintik. Kicsit gáz.

A buliba beérve rádöbbentünk, hogy italakciók vannak és innentől nem kommentálnám az éjszakát, meg a hazautat sem.

09.07-én a józanodást kivéve semmi extra nem történt, a francia órán az országunk felsőoktatási rendszerét kellett bemutatni 3-5 percben. A új-zélandi lány után én jelentkeztem, mert túl akartam esni rajta és hát, végül is jó lett. Csak kétszer szólaltam meg spanyolul a 3-4 perces "bemutató" alatt és csak kicsit remegett a kezem amikor egyszerre beszéltem franciául és írogattam a táblára. Elég fura érzés volt olyan embereknek beszélni, akik már évek óta tanulják azt a nyelvet, ahol nagyon sok dolgot nem kell kiejteni de kiejtés alapján nem lehet megtanulni a nyelvtant, szóval valahogy úgy ragozok meg fogalmazok, hogy magam elé képzelem és felolvasom. Na ez most elsőre jó nehéz volt, de megtapsoltak és kérdeztek is (a főiskola-egyetem kettősről, hogy mi értelme van mégis). Amúgy megtudtam, hogy Norvégiában pl. ha egyetemre mész akkor előtte kötelezően két évig vagy filozófiát vagy etikát kell hallgatni. Bele is halnék..

09.08. csütörtök este volt az "International Fancy Dress Party", ahova senki sem ment el, mert még mindig 10€ a belépő és még mindig nagyon gagyi zenéket játszanak. Meg aztán senki sem hozott magával nemzeti viseleteket. A másik oka meg az volt a tömeges passzivitásnak, hogy pénteken írtuk az első zh-inkat FCC-ből és FLE-ből (Français Langue Étrangère) és mindenki tanult szorgosan.

Én meg próbáltam átadni magam a tanulás mellett a francia boroknak és sajtoknak. Erről majd egy külön bejegyzésben.

09.09. Egy borzalmasan unalmas IT-s órát tartottak nekünk arról, hogy hogyan lehet netezni az egyetemen és a könyvtár mire jó. Ezeket úgy két hete már mindenki felfedezte, de legalább jó volt hallgatni a franciául beszélő nőt, akit néha a Sophie néven ismert koordinátorunk csak úgy fordított angolra, hogy "Öööö ez nagyon egyszerű, ezt inkább le sem fordítom. Folytathatja Madame XY". A néni meg folytatta a könyvtárról szóló dolgokat a 40°C-os teremben, ahol mindenki már összeizzadta mindenét és várta a tesztet. Majd jött a jó francia szokás, ki a teremből, fél óra várakozás, majd be a terembe és keresd meg a névre szóló zh-dat az "amphi"-ban. És még mindig van, aki sosem találja meg a nevét, kb 30-an mindig ott álldogálnak, hogy nincs nevük (először nekem sem volt). A teszt nagyon gáz volt, alig jártunk be az órákra mert olyanokat mondtak, hogy a piros lámpán ne menjünk át, este egyedül nem jó dolog sétálni a városban, a metrón jeggyel kell utazni, stb. A zh pedig történelemről, évszámokról, statisztikai adatokról meg ilyesmiről szólt. Azért remélem csak meglesz.. Két kredit..

Ezután jött a már-már megszokott négy órás szünet a két órám között. Sikerült felkészülni nagyjából teljesen az FLE zh-ra, amikor is rájöttem, hogy egy csomó szónak nem tudom a nemét, és nem mindig egyértelműen ugyanaz, mint a spanyolban. Szóval a zh-n a vocab részt szerintem kicsit buktam, de a ragozós/kérdezős/fogalmazós/egyéb részek jók lettek. Jó nehéz volt és kevés idő is volt rá szerintem. Bár volt, aki feltűnően unatkozott és voltak olyanok, akik meg kapartak az utolsó pillanatig (én).

A tesztet túlélvén megünnepeltük magunkat és az új-zélandi lány szülinapját egy laza házibuliban (egy koli aljában - nosztalgia), ahol csak párszor öntöttek le minket vízzel az erkélyen, mert hangosak voltunk. Majd sikerült 3-4 körül hazatévedni (haza = az egyik lányhoz, akivel mentünk Marseille-be szombaton) és 7-kor már a vonatállomáson kellett volna lennünk. Sikeresen lekésve a reggeli vonatot a 9:20-as régió expresszel sikerült 4 óra alatt lejutni Marseille-be. Ezt majd viszont külön, mert "too much" egyszerre.

Say cheeeese - part one

Elhatároztam, hogy a lehető legtöbb fajta sajtot megkóstolom (hiszen van vagy 50-60 minden boltban, összesen meg több száz). Először azokkal kezdtem, amelyikről már tudtam, hogy milyen, vagy jót hallottam. Először a lágy sajtokkal kezdek, mert a kemény sajtokat jobban szeretem, így a végére marad a jó. Remélem.

BRIE - Ez már otthon is finom volt, de itt még olcsó is. Erről sajnos nem csináltam fotót, mert ... elfogyott mielőtt lett volna alkalmam rá :)

Íz: 5/5 (nagyon finom)

Ár: 5/5 (nagyon olcsó, kb. 1,5-2€)

Szag: 5/5 (nincs szaga)

CAMEMBERT - Ezt is jól ismeri szerintem mindenki, viszont törekedtem olyat venni, ami nem olyan, mint az otthoni. Ez egy jóval lágyabb és (a sajt jó értelmében mérve) penészesebb darab. Ha felnyitod kb. már folyik is, mint a képen látható csoda.

LEPETIT Camambert

Íz: 4/5 (finom)

Ár: 4/5 (olcsó, kb 2-2,5€)

Szag: 3/5 (hát, tűrhető, de inkább egyszerre érdemes elpusztítani)

És akkor az első extrémebb darab, a kék sajt. Na erről már hallottam jót is, rosszat is, muszáj volt kipróbálnom. Ez egy olyan sajt, mint a Camembert, csak fura kék valamik vannak benne. Még nem nagyon néztem utána, hogy mik azok, de van akit elundorítanak, van akiket meg lázba hoz. Engem lázba hozott, aztán meg kicsit csalódtam.

BRESSE Bleu

Íz: 3/5 (finom, de kicsit kesernyés utóíze van)

Ár: 4/5 (olcsó)

Szag: 5/5 (nagyon minimálisan érezhető a szaga (illata?))

Majd még jövök a borokkal is, én a nagy sommelier... :)

Palacsinta, városnézés és piknik fail

Nem is én lennék, ha nem mindent ma akartam volna csinálni... Persze, hogy nem jött össze a palacsinta, elkezdett esni az eső és a többiek sem mentek a piknikre. Szóval ma inkább a francia házi írás lesz, holnap viszont lehet, hogy Yvannal kimegyünk a rugby meccsre (Lyon versus Toulouse). Ez amúgy nagyon nagy dolog, hogy a Lyon bejutott a legjobb x közé, mert még sosem volt ilyen. Szóval holnap lesz az első meccsük a bajnokságon és hát egyből kifogták a nr. 1 csapatot, Toulouse-t. De az egész város meg van őrülve.. (Ja amúgy lesz majd Olympique Lyonnais versus Real Madrid. Ajvé..)

Szóval a palacsinta projekt nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Reggel elmentem a piacra (!) és vettem tojást, mert az nem volt itthon (mivel még hűtőnk sincs, majd kedden jön meg). A küldetést teljesítettem, méghozzá franciául, oui-oui. Egész jó ez a piac dolog, bár nem olcsóbb a boltnál annyival, mint otthon.
Aztán megcsináltam a palacsinta tésztáját, botmixerrel, mert nem volt robotgép. Tettem a tésztájába őszibarackot is, mert attól még finomabb. Aztán jött a katasztrófa. Amúgy nem vagyok béna a konyhában, de ez most nem sikerült. Szerintem a serpenyő miatt. Az egyik serpenyő inkább ilyen hús sütésére alkalmas, barázdált és kiöntős valami volt, a másik meg bazinagy és szerintem Yvan már odaégetett benne párszor dolgokat. A következő kép szerintem mindent megmagyaráz.

A jobb felső képen még a teljesen ártatlan, finomnak jósolt palacsintatészta látható. A jobb alsó kép a legszebb darab lett, a bal oldalon pedig az a pillanat látható, amikor meguntam az egészet és abbahagytam. Szóval most itt vagyok egy csomó palacsintatésztával (ezt egyáltalán egybe kell írni?! - Mindegy.) egy jó tíz perces mosogatás végén. És nincs kedvem megenni azt, ami egyáltalán elkészült, pedig van eper lekvárom (köszi Zsuzsi a helyesírásért) és nutellám is. Persze nem házi...

Amúgy a lakásról is van pár fotó és most, hogy feltöltöttem a gépre a képeket, feltöltöm hát ide is a (hát, fogjuk rá, hogy) nagyszerű lakóhelyem képeit.

Bal fent a szobám, jobb fent a nappali, bal középen az erkély egyik fele, középen a kilátás a konyhából, jobb középen a kaputelefon, ami tök menő, hogy név szerint csönget fel, bal lent egy kedves kiírás az ajtón, amit nem tudom miért kaptam le. Ja igen, mert franciául van. Lent középen a lift, ami mindig két szint között áll meg, így nem kell akkora tereket kialakítani emeletenként, hanem mindig ajtók-lift-ajtók-lift van félemeletenként. Jobb lent pedig a kilátás a nappaliból, amikor süt a nap. Most eléggé be van borulva.

És persze a már-már megszokott, nagyon fontos információnak minősülő semmiség a végére: kaptam egy szekrényt meg egy polcot a szobába, éljen. Pedig már volt egy hatalmas beépített szekrényem. Mindegy. Örülünk.

Úgy néz ki, hogy ma este alkoholba fojtjuk a bánatunkat, amiatt, hogy esett az eső a piknik alatt/helyett. Hüm.

D'accord...

D'accord. Ez az a szó (vagyis kettő), amit folyton mondogat mindenki és nem nagyon értettem, elsőre. Aztán amikor leírva láttam, akkor rájöttem, hogy ez úgy néz ki, mint a "de acuerdo" spanyolul. Szóval már én is használom. Vmi olyasmit jelenthet, hogy "rendben" de néha az "igen" meg az "OK" helyett is ezt mondják. Gondoltam ez fontos információ lehet.

Amúgy tegnap este megtörtént az első hivatalos ótvar részegség = tegnap volt a "First Erasmus and International Students' Party in Lyon". A hely, ahova mentünk a Saône partján van, nagyon menő és egész jó zenék szóltak. Habár ebben az országban nem ismerik Don Omar méltán híres és tartalmas, mondanivalóval teli (nem) slágerét, ami nagy kár, mert az összes "hispanohablante" arra várt egész este, aztán amikor oda..keveredtem a DJ pulthoz, akkor kiderült, hogy nem nagyon tudja, hogy miről beszélek.

A belépő egy "laza" tízes volt, amiért kaptunk egy italt a bejáratnál (meg azt hallottam, hogy palacsintát is, de arra nem emlékszem, hogy ettem volna). Mi egy pár mexikóival, amerikaival, hongkongival és argentinnel elmentünk előtte inni. Vedelni. Nem csalódtam a mexikói lányok alkohol-kapacitásában, brutál mennyiséget ittak. Olyan képek készültek, hogy remélem sehol sem lesz publikálva.. :) Alkottunk, na.

A buli maga nagyon ott volt, az már kevésbé, hogy 3-4 körül haza szerettem volna menni, de nem néztem meg, hogy mikor és hogy honnan (...pff) indul az éjszakaim. Lyonban négy darab éjszakai járat van, szóval nem viszik túlzásba. Az első metró pedig 5-kor indult, szóval egy taxit kellett beiktatni, de nem volt olyan drága, mint minden más úgy általában. Mindenesetre többé nem megyek el úgy sehova, hogy nem tudom hogyan jutok haza onnan éjszaka..

Ezzel vége is a tegnapnak, ma sikerült 1-kor feltámadnom kellő fejfájással (bor, sör, bor, vodka, tequila -só és citrom nélkül.. c'est pas magnifique...- aztán whisky és még ami volt) és betévedtem 2-re az egyetemre, az első francia órámra. Aztán kiderült, hogy csak 4-kor kezdődik mert a Level 3 csoportba kerültem be. Ez valami tök jó dolog, mert a teszten kb. nem tudtam semmit sem, de azt kérték, hogy ne tippeljünk, csak akkor "karikázzunk", ha valami rémlik, vagy biztosan tudjuk a választ. Ennek eleget téve mégis sikerült bejutnom az 1-2-3-4-5-6-7-8-9-es skálán a harmadik szintű csoportba, szóval most örülök magamnak, mert nem totál kezdőkkel vagyok együtt (pedig én az vagyok).

A francia tanár irtó jó, british akcentusa van, végre nem amerikai és meg van tiltva nekünk, hogy angolul szólaljunk meg :) De tényleg nagyon jó, már csomót beszéltetett minket az első órán, nagyon interaktív, vannak csoportos feladatok, járkálós kérdezgetős feladatok, nagyon jó. És nem azt mondja, hogy "jól van kiejted a saját akcentusoddal aztán megvagy", hanem addig mondatja veled a mondatot, amíg igazán jó franciásan ki nem mondod. És gyorsan. Szóval a "je parle français"-t nem mondhatod úgy, hogy "zsö párl franszé", hanem az r-t jól meg kell tekerni franciásan. Egy szó mint száz, imádom. Viszont üti az egyik tárgyamat, ami pénteken lenne (Global Business Management), szóval azt majd inkább leadom és mást választok, mert ez a tanár irtó jó és a csoport is jó, senki sem bénázik és ők már tanultak mind valamennyit, szóval húznak rendesen.

Amúgy ma rájöttem, hogy miért nem beszélnek a franciák nyelveket. Holnap lesz a piknik és palacsintát sütök (nagyon tradicionális, tudom...) és venni szerettem volna egy szótárfüzetet a francia órára (mert ma két óra alatt teleírtam 3 oldalt és már van házi meg lesz is jó sok, csomó számonkérés, prezentáció, szóbeli, beadandó stb. szóval kemény), de nem volt az egész boltban (Monoprix, elég nagy, olyan Interspar kaliberű). Tehát ez lesz az oka annak, hogy nem beszélnek angolul a franciák. Meg sehogyan máshogy. Amúgy a pénztáros csaj ma annyit nem tudott angolul mondani, hogy nem tudok fizetni cash-el csak kártyával, amikor villogtattam az eurót és nem értettem, hogy miért nem akarja elvenni.

A nap poénja pedig a két óra bénázás volt, amikor 2-re bementem az egyetemre és 4-től volt csak órám. Nem tudtam magammal mit kezdeni és a fejem is a maghasadás folyamatát próbálta utánozni, szóval bementem a mekibe. Igen, gáz, de muszáj leírnom, hogy milyen volt :D Tök más ugyanis. Nem a gyorsaságra mennek, hanem a minőségre. Annyira nem drága (6-7€ egy menü) és mindig jó cuccokat kapsz, nem úgy mint otthon, ahol a főnök megöl, ha lassú a kiszolgálás (és emiatt a kapkodás miatt csökken a minőség - szerintem). Szóval itt ilyen postai ablakhoz hasonlóan van a kasszapult, mármint egy ilyen üveg-asztal valami van a monitor felett, mint kb. még egy szintje a pultnak és oda tesznek mindent. Szóval nem olyan közvetlen. Nem ajánlják szét az agyukat, ha nem kérsz nagyot akkor nem kérdezik meg, csak tudod, hogy mit akarsz.

És a legjobb az egészben: EasyOrder. Van két oszlop 2-2 érintőképernyővel, ahol tudsz magadnak rendelni. Ez szerintem hatalmas találmány és amikor nálunk otthon bevezették a COD-t, arra gondoltam, hogy ez lehetne a következő lépcsőfok. Nagyon könnyen ki tudod választani a dolgokat, ésszerű és ha nem tudsz valamit, akkor ott van a kis "info" gomb és elmondja, hogy mi van benne, mivel kérheted, stb. Itt viszont csak kártyával fizethetsz (amúgy is csak kártyával fizet mindenki). Kinyomtat egy blokkot az "oszlop" és kapsz egy sorszámot, aztán egy külön sorban kapod meg a kaját, mintha Drive lenne. Csodás. Gyors. Egyszerű. Remek. És nem kell kommunikálni a mekis dolgozókkal, nekik meg nem kell x főt alkalmazni, akik általában nem a hatalmas kedvességükről híresek. Amúgy itt nem nagyon divat a meki, van még csomó más (bár BK-t nem láttam, azt hiszem), de inkább éttermekben, kisvendéglőkben esznek az emberek. Hát ja, van pénz.

Na ennyit a máról meg a tegnapról, holnap piknik és szerintem elkezdem írni a házit a franciára, meg gyakorolni a kiejtést, mert a "Madame" azt kérte, hogy hétfőre már mindenki mindent tudjon, amit eddig átnéztünk. És a tempó egyáltalán nem mondható lassúnak...

Salut

A kezdetek

Már szeptember elseje van, azaz több, mint egy hete itt vagyok Lyonban, de csak most jutott időm elkezdeni írni a blogot. Hogy miért? És egyáltalán miért írok blogot? Egyrészt azért, mert baromi sok a teendő és ez az egy hét úgy elrepült, mint még soha semelyik, úgy érzem. Blogot pedig azért írok, mert nem tudok mindenkivel annyit beszélgetni, hogy minden élményt teljes egészében leírjak, ezért inkább ide írom le. Így még én is jobban fogok emlékezni mindenre :)

Szóval már egy hete itt élek Franciaország délkeleti részén, közel a svájci és hát végül is az olasz határhoz is. Két szóban jellemezve az itteni életet: "teljesen más". De mégsem, erről később. Egy gyors (igazából elég hosszú lett) "az előző epizódban történt"-tel updatelnék mára:

08.22. Budapest: ezen a napon mondták vissza a szállásomat egy lakásban az egyetemről 800 méterre, ami 230€-ba került volna havonta

08.23. Budapest: meglepetés búcsúbuli: hatttalmas köszönet mindenkinek, nagyon jól esett!

08.24. Budapest, Genf, Lyon: a nagy utazás a csodás Easyjettel Budapestről (34°C) Genfbe (16°C) és onnan vonatozás Lyonba (23°C). Erről csak annyit, hogy az Easyjet az Easyjet, viszont a Genf-Lyon útvonal CSODÁLATOS. Egyszerűen leírhatatlanul szép. Majd töltök fel fotókat, amiket a telefonommal csináltam, de tényleg, nem lehet betelni a látvánnyal. A Rhône mentén jön végig a vonat egy csomó francia kisvároson át. Csodásak a városok, az Alpok, a Rhône is kristálytiszta. Mire megérkeztem már sötét volt, ezért a lyoni Part-Dieu pályaudvarból már sokat nem láttam, egyből a metróra szálltam fel (ami nagyon gyors, sűrűn közlekedik és kisebb mint a magyar, sokkal) és Igor lakása felé vettem az utat.

Igor egy olyan francia srác, aki orosz származású, de nem beszél kb. semmit sem oroszul. Matematikus végzettsége van, de utána áramlástant tanult mesteren és egyszer egy katamaránnal/vitorlással elment Ausztráliától Chile-ig. Nagyon jófej és nagyon sokat segített azzal, hogy nála lakhattam: megismertem még egy franciát, Simon-t, két olaszt, Michele-t és Federica-t és még egy tucat embert, aki megfordult ott a hat nap alatt. Stéphan, Lilian, Fabien, Andrea, Brian és Simon tesója + Igor barátnője. Meg még mások is. Imádtam ott lenni, mindig más csinálta a vacsorát, persze a legjobbat az olaszok rittyentették össze: pesto con pasta + tiramisu. Mindenki imádta, de az én vörösboros marhapörköltemből sem maradt semmi :)

08.25:

• Adminisztrációs körök: az egyetem és a bank közötti ingadozás egyáltalán nem nevezhető viccesnek. Ha nincs bank accountod, akkor nehezen lesz szállásod, de nem lehet bank accountod, ha nincs szállásod. Nem lehet student cardod sem, ha nincs bank accountod, de általában akkor ingyenes a bank account ha van student cardod. Szóval nehéz az élet. Mindenesetre sikerült megoldani mindent, mindjárt megjön a bankkártyám is, az Erasmus ösztöndíj megérkezett és az OTP-s kártya is (2 hetet késve, aztán postázva Anya és Apa által).
• Lakáskeresés: na igen, itt még nem volt lakásom és naponta nézegettem lakásokat meg kolikat, de sehova sem akartak "felvenni", mert csak négy hónapot töltök itt. Vagy 600€ felett volt az ára a szobának és nem volt benne ágy. Szóval ekkor még nem találtam semmi jót.
• Az első buli Lyonban. Benyomás: DRÁGA!!! Nagyon durván. Ha nincs akció akkor egy korsó sör 6€-nál kezdődik és csak felfelé mennek az árak. Ha akciós akkor 4€ a legolcsóbb.. A koktélokról, rövidekről és az ételekről inkább nem is írnék :)

08.26-27: Lakáskeresés és TALÁLAT, méghozzá egy 340€-s találat, ami olcsónak mondható, mert már minden lakás tele van Lyonban. Több tízezer külföldi tanuló (és még több francia)érkezett most Lyonba és a kolik meg a lakások már most tele vannak. Szóval a 340€-s csoda egy kicsit messze van, Ecullynek hívják a kisvárost ami Grand Lyonhoz tartozik. Yvan a lakótársam, aki egy francia vállalkozó meg ilyen kereskedelmi valaki egy német cégnél és általában üzleti úton van. Nagyon jófej amúgy és a lakás is szép lesz ha be lesz rendezve véglegesen (1 hónapja vette). A suli innen 25 perc, mert pár buszmegállóra van a D metró, amivel 7 megálló alatt (kb 10-15 perc) az egyetemen vagyok. Ez a metró amúgy elég félelmetes, nincs sofőrje és elől meg hátul is üveg van csak, szóval amikor (nagyon ritkán) néha megáll az alagút közepén akkor egy pillanatra elgondolkozom az élet nagy dolgain. Amúgy nagyon színvonalas a közlekedés és nem is drága (25,60€ egy hónapra és mindent lehet használni, menő fényképes chipkártyával). És zene szól a metrómegállókban, 2-3 percenként közlekedik és mindenhova el lehet jutni a négy metró valamilyen kombinációjával, szóval tök jó! Ja és nem nagyon lehet bliccelni mert kapuk vannak amik vagy nagyon csúnyán odacsuknak (mint ma egy nőt), vagy az orrod előtt bezáródik és nekimész, majd visszapattansz (ezt nekem is sikerült már eljátszanom, amikor valamiért nem olvasta be a kártyámat a kapu...). Ugyanis, ha menő franciának akarsz tűnni, akkor olyan sebességgel mész neki a kapunak (ami 99%-ban kinyílik), mint a Harry Potterben a 9 és 3/4 vágánynál a srácok. Kifelé már tök jól megy, befelé még azért megvárom a zöld LED-et...

A város amúgy tele van arabokkal és feketékkel, mármint a franciákon és a több tízezer külföldi tanulón és turistán kívül. Nagyon adnak magukra, mindenki nagyon menő cuccokban járkál és eddig csak 1-2 csövest láttam. Most volt egy változás a menetrendekben, a sulikezdésre átalakították az egész rendszert és minden (értsd minden) járaton van egy információs ember akitől lehet kérdeni (franciául) és amikor nagyon kétségbeesetten néztem már rájuk, mert nem értettem egy szót sem, adtak egy új térképet amihez tartozott 4db ingyen jegy. Menő.

Egyébként Franciaország egy kicsit más mint Európa úgy általában. Vagyis olyan, mint Spanyolország vagy Olaszország, morálban és nyelvtudásban mérve. Senki sem beszél angolul az utcán, de tényleg, senki. Ha mégis, akkor az turista, Erasmus hallgató vagy angol szakra jár. Najó, ennyire azért nem gáz a helyzet, de tényleg elég fura. Semmilyen nyelvet nem beszélnek általában, csak franciát. De már kezdek hozzászokni és a spanyol alapján elég sok mindent megértek (pl. lakások látogatásánál ez nagyon jól jött).

08.29-én volt az első nap az egyetemen, ami leginkább úgy néz ki mint a Millenáris épületei. Régen egy dohánygyár volt, most egyetem és park. Nem mondanám modernnek, de lepusztulnak sem, egyáltalán. Olyan franciás. És van egy meki az egyik sarokban, na az durva.

A frenglish-ül beszélő course-coordinator nők pedig nagyon kedvesek, kár, hogy általában fogalmuk sincs semmiről sem és mindig mást mondanak :) De már ehhez is kezd mindenki hozzászokni. "Aujourd'hui? Non.."

08.30-án már szabad napunk volt, ami persze furcsának tűnhet, de mégsem volt szabad teljesen. Ekkor próbálta elintézni mindenki az adminisztrációs dolgait. Nekem pl. még mindig nincs student cardom és telefonom sem. Általában mindig vissza kell menni valamiért az egyetemre és utána a bankba, mert valami papír mindig lemarad, vagy mást adnak, mint kellene.

08.31-én volt az első French Culture and Civilization óránk (meg a francia teszt, ami alapján besorolnak majd csoportokba minket), ami inkább "Introduction to Europe and to especially France + laugh a lot" címet kaphatott volna. A tanár Michael Fodor, aki amerikai és magyar származású, mint ahogy azt rajtam kívül még két magyar lány is észlelte (igen, előtte azt hittem, hogy egyedül vagyok magyar, de mégsem). Az európaiak körülbelül 50-60-an lehetnek, szerintem mindenki unja az órát, mert olyanokról van szó, ami amerikában más és ezért el kell mondani a -buta- amcsiknak. Erre vonatkozott a "teljesen más, de mégsem" mondat. Most jöttem rá úgy igazán, hogy milyen európainak lenni, mint bármi másnak. Tényleg nagyon buta némelyik amcsi, ma pl. a csapvízről kérdezett vagy 20 percig, meg az éttermekről az egyik. Volt akinek az volt a legfontosabb kérdése, hogy a camembert szélét meg lehet-e enni, mert az olyan furán fehér. A kiejtésük pedig néha totálisan irritáló és láthatóan nem csak engem zavar, ha a hatalmas önbizalom előtör belőlük. De már kezd mindenki hozzászokni és ők is visszavesznek és "vegyülnek". A csoportunk amúgy kb. 300 fős, abból 100 kínai, 100 amcsi (incl. kanada, újzéland, ausztrália és az egy szem walesi srác), 40-50 dél- és közép-amerikai + egyéb, a maradék 50-60 ember pedig európai.

A kínaiakról: furák! Sosincs egy kínai egyedül, vagy, ha mégis, akkor 1 percen belül legalább húsz előkerül még. Ez általában a sorban álláskor szokott megörvendeztetni :) A kínai divatot a pink futócipő, a fekete leggings, a tütüszoknya vagy mi és a farmerdzseki jellemzi egy hatttttalmas szemüveggel. Brutális. Amúgy a lányok vannak többségben, elvégre bölcsész-jogász-közgazdász suli. 90-10 az arány, szóval nem panaszkodhat egyik fiú sem :)

Vicces amúgy hallgatni a beszélgetéseket, mert a francia teszt előtt pl. kiderült, hogy a new yorki csajszinak a carrefour árait mérlegelve drága az élet itt, a norvégnak nagyon olcsó, a mexikóiaknak baromi drága és az olaszoknak meg olyan átlagos (ők milánóiak, illetve bergamoiak, de Milánóban is vannak sokat). Nekem szimplán drágának tűnik. Olyan 1,5-2x többe kerül minden.

09.01. pedig ma van, ma lesz az első nagyobb buli a La Voile-ban. 10€ a belépő, ami tartalmaz egy italt (ált. egy "demi"-t, ami egy 2-3dl sört jelent, azaz nem egy long island a welcome drink), tehát előtte találkozunk egy páran (és elég szépen terjed az ige, szóval minimum 20-30 főre számítunk) a fő téren, a Bellcour-on. Hajnali 5-ig buli, aztán pedig suli reggel 9-től. Szépek leszünk.. Amúgy a "minden drága" nem igaz a sajtokra, a borokra, a croissant-ra és a tömegközlekedésre. Ezen kívül minden nevezhető aggodalom nélkül indokolatlanul drágának.

Nagyon gyorsan és tömören így tudtam összefoglalni az elmúlt egy hetet. Várost nézni még úgy igazán nem volt időm, de ami késik nem múlik. "Az idő jó, meg a kedvem is", szóval a hétvégén valószínű, hogy lesz valami (az international picnic-en kívül).

Még jelentkezem és próbálok majd fényképeket is csinálni, tényleg, amint lesz időm :)

Au revoir

(ezt nagyon furán és gyorsan ejtik, csak a második nap értettem meg, hogy ez az akar lenni...)

// UPDATE: képek. Bal fent a Balaton, jobb fent az Alpok felett a repülőből. Fent középen az 5 órás utazásom végállomása, középen középen a Genf-Lyon út egyik gyönyörű része amikor az Alpokat szeltük át alagutakon, a Rhône mentén meg kisvárosokon keresztül (pl. Bellegarde-on keresztül, ami a bal lenti képen látható). Jobb közép Igorék társasháza, ott a középső épületrész tetején volt a lakás, a teraszos. A jobb alsó kép Igor órája, ami mindig bezavart és lent középen meg egy random kép a suli egyik faláról. A minőségről az Apple tehet.