Szóval, visszaemlékezve az elmúlt 1,5 hétre... (nagyon hosszú lesz)
09.04-én vasárnap voltunk Yvannal és a haverjaival egy rögbi (ez furán néz ki, inkább rugby) meccsen. Ez a Lou (Lyon Olympique Universitaire) első meccse volt a francia bajnokságon - ki is kaptunk a tavalyi bajnoktól, Toulouse csapatától és még most is az utolsó helyen áll a Lou, de legalább bejutott a bajnokságra (a 14 legjobb közé).
Maga a meccs szerintem irtó unalmas volt, de az, hogy az egész város bezsongott az nagyon tetszett (kb. 45.000 ember jött ki a meccsre). Meg az, hogy itt nem annyira a gyűlölködés megy, hanem a játéknak örülnek. Meg volt óriás kabala állat, meg mindenki vonyított (loup = farkas, franciául és ugyanúgy ejted mint a lou-t). Amúgy jegyem az nem nagyon volt, de a bejáratnál egy csávótól sikerült vennem egyet 5€-ért, alapból meg 10,90€ volt. Szóval még be is csúszott egy hotdog meg egy sör, mint a többi sokezer embernek.
Ezt kapta a hazai Lou a vendég Toulouse csapatától, mint ajándék. Ezek tényleg bírják és nem öldöklik egymást, fura.
Ezek pedig random képek a Stade de Gerlandból/ról, meg a masszív zabálásról, ami a környékén volt.
Aztán 09.05-én volt az első komolyabb nap a suliban. Ezen a héten csak francia óráink voltak (meg FCC, azaz French Culture and Civilization), minden nap. A csoportomban a kanadaiak és a tajvaniak vannak a legtöbben, aztán vannak még amerikaiak, norvégok, ausztrálok, egy német, egy finn, egy új-zélandi, egy holland, egy mexikói és egy litván meg még biztos volt más nemzetiség is. A csoportomban mindenki már legalább fél évet tanult franciául, de van aki folyékonyan beszél és vagyok én, aki mindent megért, meg néha tudja azt, amit a többiek nem, de beszélni, na azt nem tud. Ennek örömére a tanárnőt (Madame Richalot-t) megkérte a csoportból pár fő, hogy gyorsítsunk már egy kicsit a tempón. Ezt egy gyors szavazással meg is erősítettük, szóval most a Level 3-ból Level 5 lett vagy nem tudom mi, de nagyon durva tempót nyomtunk. Igeidők, prepozíciók, névmások, minden egy hét alatt. Szép volt, mondhatom. Alig bírtam jegyzetelni, meg írni a házikat (naponta 4-5 oldalt). Most a cél a B1-B2 szint, azaz a középfok a félév végére.
09.06-án volt az első egyetemi szervezésű buli, amit az egyetemi nemzetközi iroda szervezett, szóval nem diákok, hanem ilyen adminisztratív dolgozók csinálták. Nagyon vicces volt látni őket táncolni meg inni, mert eddig csak egy asztal mögött láttuk őket kicsit fáradtan és unottan egy gép előtt. Mi úgy gondoltuk, hogy mivel ott majd drága lesz az ivászat, ezért előtte felfűthetnénk egy kicsit és úgy mennénk a helyre. Ez sikerült is, az óvárosban, Vieux Lyonban sikerült egy francia ismerősnél bepippantani és úgy mentünk a kb. két saroknyira levő helyre, ahol már Chantal (az exchange studentek anyja) dülöngélt a bejáratnál. Amúgy a francia klubbokban, sörözőkben, meg ilyen helyeken nem lehet dohányozni, de a buszmegállóban lehet. Ja és mindenki a földre dobálja a csikket, bárhol is legyen. Egy kuka mellett is a földre dobják, sőt, az egyetemen is a parkban így elpöccintik. Kicsit gáz.
A buliba beérve rádöbbentünk, hogy italakciók vannak és innentől nem kommentálnám az éjszakát, meg a hazautat sem.
09.07-én a józanodást kivéve semmi extra nem történt, a francia órán az országunk felsőoktatási rendszerét kellett bemutatni 3-5 percben. A új-zélandi lány után én jelentkeztem, mert túl akartam esni rajta és hát, végül is jó lett. Csak kétszer szólaltam meg spanyolul a 3-4 perces "bemutató" alatt és csak kicsit remegett a kezem amikor egyszerre beszéltem franciául és írogattam a táblára. Elég fura érzés volt olyan embereknek beszélni, akik már évek óta tanulják azt a nyelvet, ahol nagyon sok dolgot nem kell kiejteni de kiejtés alapján nem lehet megtanulni a nyelvtant, szóval valahogy úgy ragozok meg fogalmazok, hogy magam elé képzelem és felolvasom. Na ez most elsőre jó nehéz volt, de megtapsoltak és kérdeztek is (a főiskola-egyetem kettősről, hogy mi értelme van mégis). Amúgy megtudtam, hogy Norvégiában pl. ha egyetemre mész akkor előtte kötelezően két évig vagy filozófiát vagy etikát kell hallgatni. Bele is halnék..
09.08. csütörtök este volt az "International Fancy Dress Party", ahova senki sem ment el, mert még mindig 10€ a belépő és még mindig nagyon gagyi zenéket játszanak. Meg aztán senki sem hozott magával nemzeti viseleteket. A másik oka meg az volt a tömeges passzivitásnak, hogy pénteken írtuk az első zh-inkat FCC-ből és FLE-ből (Français Langue Étrangère) és mindenki tanult szorgosan.
Én meg próbáltam átadni magam a tanulás mellett a francia boroknak és sajtoknak. Erről majd egy külön bejegyzésben.
09.09. Egy borzalmasan unalmas IT-s órát tartottak nekünk arról, hogy hogyan lehet netezni az egyetemen és a könyvtár mire jó. Ezeket úgy két hete már mindenki felfedezte, de legalább jó volt hallgatni a franciául beszélő nőt, akit néha a Sophie néven ismert koordinátorunk csak úgy fordított angolra, hogy "Öööö ez nagyon egyszerű, ezt inkább le sem fordítom. Folytathatja Madame XY". A néni meg folytatta a könyvtárról szóló dolgokat a 40°C-os teremben, ahol mindenki már összeizzadta mindenét és várta a tesztet. Majd jött a jó francia szokás, ki a teremből, fél óra várakozás, majd be a terembe és keresd meg a névre szóló zh-dat az "amphi"-ban. És még mindig van, aki sosem találja meg a nevét, kb 30-an mindig ott álldogálnak, hogy nincs nevük (először nekem sem volt). A teszt nagyon gáz volt, alig jártunk be az órákra mert olyanokat mondtak, hogy a piros lámpán ne menjünk át, este egyedül nem jó dolog sétálni a városban, a metrón jeggyel kell utazni, stb. A zh pedig történelemről, évszámokról, statisztikai adatokról meg ilyesmiről szólt. Azért remélem csak meglesz.. Két kredit..
Ezután jött a már-már megszokott négy órás szünet a két órám között. Sikerült felkészülni nagyjából teljesen az FLE zh-ra, amikor is rájöttem, hogy egy csomó szónak nem tudom a nemét, és nem mindig egyértelműen ugyanaz, mint a spanyolban. Szóval a zh-n a vocab részt szerintem kicsit buktam, de a ragozós/kérdezős/fogalmazós/egyéb részek jók lettek. Jó nehéz volt és kevés idő is volt rá szerintem. Bár volt, aki feltűnően unatkozott és voltak olyanok, akik meg kapartak az utolsó pillanatig (én).
A tesztet túlélvén megünnepeltük magunkat és az új-zélandi lány szülinapját egy laza házibuliban (egy koli aljában - nosztalgia), ahol csak párszor öntöttek le minket vízzel az erkélyen, mert hangosak voltunk. Majd sikerült 3-4 körül hazatévedni (haza = az egyik lányhoz, akivel mentünk Marseille-be szombaton) és 7-kor már a vonatállomáson kellett volna lennünk. Sikeresen lekésve a reggeli vonatot a 9:20-as régió expresszel sikerült 4 óra alatt lejutni Marseille-be. Ezt majd viszont külön, mert "too much" egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése