A kezdetek

Már szeptember elseje van, azaz több, mint egy hete itt vagyok Lyonban, de csak most jutott időm elkezdeni írni a blogot. Hogy miért? És egyáltalán miért írok blogot? Egyrészt azért, mert baromi sok a teendő és ez az egy hét úgy elrepült, mint még soha semelyik, úgy érzem. Blogot pedig azért írok, mert nem tudok mindenkivel annyit beszélgetni, hogy minden élményt teljes egészében leírjak, ezért inkább ide írom le. Így még én is jobban fogok emlékezni mindenre :)

Szóval már egy hete itt élek Franciaország délkeleti részén, közel a svájci és hát végül is az olasz határhoz is. Két szóban jellemezve az itteni életet: "teljesen más". De mégsem, erről később. Egy gyors (igazából elég hosszú lett) "az előző epizódban történt"-tel updatelnék mára:

08.22. Budapest: ezen a napon mondták vissza a szállásomat egy lakásban az egyetemről 800 méterre, ami 230€-ba került volna havonta

08.23. Budapest: meglepetés búcsúbuli: hatttalmas köszönet mindenkinek, nagyon jól esett!

08.24. Budapest, Genf, Lyon: a nagy utazás a csodás Easyjettel Budapestről (34°C) Genfbe (16°C) és onnan vonatozás Lyonba (23°C). Erről csak annyit, hogy az Easyjet az Easyjet, viszont a Genf-Lyon útvonal CSODÁLATOS. Egyszerűen leírhatatlanul szép. Majd töltök fel fotókat, amiket a telefonommal csináltam, de tényleg, nem lehet betelni a látvánnyal. A Rhône mentén jön végig a vonat egy csomó francia kisvároson át. Csodásak a városok, az Alpok, a Rhône is kristálytiszta. Mire megérkeztem már sötét volt, ezért a lyoni Part-Dieu pályaudvarból már sokat nem láttam, egyből a metróra szálltam fel (ami nagyon gyors, sűrűn közlekedik és kisebb mint a magyar, sokkal) és Igor lakása felé vettem az utat.

Igor egy olyan francia srác, aki orosz származású, de nem beszél kb. semmit sem oroszul. Matematikus végzettsége van, de utána áramlástant tanult mesteren és egyszer egy katamaránnal/vitorlással elment Ausztráliától Chile-ig. Nagyon jófej és nagyon sokat segített azzal, hogy nála lakhattam: megismertem még egy franciát, Simon-t, két olaszt, Michele-t és Federica-t és még egy tucat embert, aki megfordult ott a hat nap alatt. Stéphan, Lilian, Fabien, Andrea, Brian és Simon tesója + Igor barátnője. Meg még mások is. Imádtam ott lenni, mindig más csinálta a vacsorát, persze a legjobbat az olaszok rittyentették össze: pesto con pasta + tiramisu. Mindenki imádta, de az én vörösboros marhapörköltemből sem maradt semmi :)

08.25:

• Adminisztrációs körök: az egyetem és a bank közötti ingadozás egyáltalán nem nevezhető viccesnek. Ha nincs bank accountod, akkor nehezen lesz szállásod, de nem lehet bank accountod, ha nincs szállásod. Nem lehet student cardod sem, ha nincs bank accountod, de általában akkor ingyenes a bank account ha van student cardod. Szóval nehéz az élet. Mindenesetre sikerült megoldani mindent, mindjárt megjön a bankkártyám is, az Erasmus ösztöndíj megérkezett és az OTP-s kártya is (2 hetet késve, aztán postázva Anya és Apa által).
• Lakáskeresés: na igen, itt még nem volt lakásom és naponta nézegettem lakásokat meg kolikat, de sehova sem akartak "felvenni", mert csak négy hónapot töltök itt. Vagy 600€ felett volt az ára a szobának és nem volt benne ágy. Szóval ekkor még nem találtam semmi jót.
• Az első buli Lyonban. Benyomás: DRÁGA!!! Nagyon durván. Ha nincs akció akkor egy korsó sör 6€-nál kezdődik és csak felfelé mennek az árak. Ha akciós akkor 4€ a legolcsóbb.. A koktélokról, rövidekről és az ételekről inkább nem is írnék :)

08.26-27: Lakáskeresés és TALÁLAT, méghozzá egy 340€-s találat, ami olcsónak mondható, mert már minden lakás tele van Lyonban. Több tízezer külföldi tanuló (és még több francia)érkezett most Lyonba és a kolik meg a lakások már most tele vannak. Szóval a 340€-s csoda egy kicsit messze van, Ecullynek hívják a kisvárost ami Grand Lyonhoz tartozik. Yvan a lakótársam, aki egy francia vállalkozó meg ilyen kereskedelmi valaki egy német cégnél és általában üzleti úton van. Nagyon jófej amúgy és a lakás is szép lesz ha be lesz rendezve véglegesen (1 hónapja vette). A suli innen 25 perc, mert pár buszmegállóra van a D metró, amivel 7 megálló alatt (kb 10-15 perc) az egyetemen vagyok. Ez a metró amúgy elég félelmetes, nincs sofőrje és elől meg hátul is üveg van csak, szóval amikor (nagyon ritkán) néha megáll az alagút közepén akkor egy pillanatra elgondolkozom az élet nagy dolgain. Amúgy nagyon színvonalas a közlekedés és nem is drága (25,60€ egy hónapra és mindent lehet használni, menő fényképes chipkártyával). És zene szól a metrómegállókban, 2-3 percenként közlekedik és mindenhova el lehet jutni a négy metró valamilyen kombinációjával, szóval tök jó! Ja és nem nagyon lehet bliccelni mert kapuk vannak amik vagy nagyon csúnyán odacsuknak (mint ma egy nőt), vagy az orrod előtt bezáródik és nekimész, majd visszapattansz (ezt nekem is sikerült már eljátszanom, amikor valamiért nem olvasta be a kártyámat a kapu...). Ugyanis, ha menő franciának akarsz tűnni, akkor olyan sebességgel mész neki a kapunak (ami 99%-ban kinyílik), mint a Harry Potterben a 9 és 3/4 vágánynál a srácok. Kifelé már tök jól megy, befelé még azért megvárom a zöld LED-et...

A város amúgy tele van arabokkal és feketékkel, mármint a franciákon és a több tízezer külföldi tanulón és turistán kívül. Nagyon adnak magukra, mindenki nagyon menő cuccokban járkál és eddig csak 1-2 csövest láttam. Most volt egy változás a menetrendekben, a sulikezdésre átalakították az egész rendszert és minden (értsd minden) járaton van egy információs ember akitől lehet kérdeni (franciául) és amikor nagyon kétségbeesetten néztem már rájuk, mert nem értettem egy szót sem, adtak egy új térképet amihez tartozott 4db ingyen jegy. Menő.

Egyébként Franciaország egy kicsit más mint Európa úgy általában. Vagyis olyan, mint Spanyolország vagy Olaszország, morálban és nyelvtudásban mérve. Senki sem beszél angolul az utcán, de tényleg, senki. Ha mégis, akkor az turista, Erasmus hallgató vagy angol szakra jár. Najó, ennyire azért nem gáz a helyzet, de tényleg elég fura. Semmilyen nyelvet nem beszélnek általában, csak franciát. De már kezdek hozzászokni és a spanyol alapján elég sok mindent megértek (pl. lakások látogatásánál ez nagyon jól jött).

08.29-én volt az első nap az egyetemen, ami leginkább úgy néz ki mint a Millenáris épületei. Régen egy dohánygyár volt, most egyetem és park. Nem mondanám modernnek, de lepusztulnak sem, egyáltalán. Olyan franciás. És van egy meki az egyik sarokban, na az durva.

A frenglish-ül beszélő course-coordinator nők pedig nagyon kedvesek, kár, hogy általában fogalmuk sincs semmiről sem és mindig mást mondanak :) De már ehhez is kezd mindenki hozzászokni. "Aujourd'hui? Non.."

08.30-án már szabad napunk volt, ami persze furcsának tűnhet, de mégsem volt szabad teljesen. Ekkor próbálta elintézni mindenki az adminisztrációs dolgait. Nekem pl. még mindig nincs student cardom és telefonom sem. Általában mindig vissza kell menni valamiért az egyetemre és utána a bankba, mert valami papír mindig lemarad, vagy mást adnak, mint kellene.

08.31-én volt az első French Culture and Civilization óránk (meg a francia teszt, ami alapján besorolnak majd csoportokba minket), ami inkább "Introduction to Europe and to especially France + laugh a lot" címet kaphatott volna. A tanár Michael Fodor, aki amerikai és magyar származású, mint ahogy azt rajtam kívül még két magyar lány is észlelte (igen, előtte azt hittem, hogy egyedül vagyok magyar, de mégsem). Az európaiak körülbelül 50-60-an lehetnek, szerintem mindenki unja az órát, mert olyanokról van szó, ami amerikában más és ezért el kell mondani a -buta- amcsiknak. Erre vonatkozott a "teljesen más, de mégsem" mondat. Most jöttem rá úgy igazán, hogy milyen európainak lenni, mint bármi másnak. Tényleg nagyon buta némelyik amcsi, ma pl. a csapvízről kérdezett vagy 20 percig, meg az éttermekről az egyik. Volt akinek az volt a legfontosabb kérdése, hogy a camembert szélét meg lehet-e enni, mert az olyan furán fehér. A kiejtésük pedig néha totálisan irritáló és láthatóan nem csak engem zavar, ha a hatalmas önbizalom előtör belőlük. De már kezd mindenki hozzászokni és ők is visszavesznek és "vegyülnek". A csoportunk amúgy kb. 300 fős, abból 100 kínai, 100 amcsi (incl. kanada, újzéland, ausztrália és az egy szem walesi srác), 40-50 dél- és közép-amerikai + egyéb, a maradék 50-60 ember pedig európai.

A kínaiakról: furák! Sosincs egy kínai egyedül, vagy, ha mégis, akkor 1 percen belül legalább húsz előkerül még. Ez általában a sorban álláskor szokott megörvendeztetni :) A kínai divatot a pink futócipő, a fekete leggings, a tütüszoknya vagy mi és a farmerdzseki jellemzi egy hatttttalmas szemüveggel. Brutális. Amúgy a lányok vannak többségben, elvégre bölcsész-jogász-közgazdász suli. 90-10 az arány, szóval nem panaszkodhat egyik fiú sem :)

Vicces amúgy hallgatni a beszélgetéseket, mert a francia teszt előtt pl. kiderült, hogy a new yorki csajszinak a carrefour árait mérlegelve drága az élet itt, a norvégnak nagyon olcsó, a mexikóiaknak baromi drága és az olaszoknak meg olyan átlagos (ők milánóiak, illetve bergamoiak, de Milánóban is vannak sokat). Nekem szimplán drágának tűnik. Olyan 1,5-2x többe kerül minden.

09.01. pedig ma van, ma lesz az első nagyobb buli a La Voile-ban. 10€ a belépő, ami tartalmaz egy italt (ált. egy "demi"-t, ami egy 2-3dl sört jelent, azaz nem egy long island a welcome drink), tehát előtte találkozunk egy páran (és elég szépen terjed az ige, szóval minimum 20-30 főre számítunk) a fő téren, a Bellcour-on. Hajnali 5-ig buli, aztán pedig suli reggel 9-től. Szépek leszünk.. Amúgy a "minden drága" nem igaz a sajtokra, a borokra, a croissant-ra és a tömegközlekedésre. Ezen kívül minden nevezhető aggodalom nélkül indokolatlanul drágának.

Nagyon gyorsan és tömören így tudtam összefoglalni az elmúlt egy hetet. Várost nézni még úgy igazán nem volt időm, de ami késik nem múlik. "Az idő jó, meg a kedvem is", szóval a hétvégén valószínű, hogy lesz valami (az international picnic-en kívül).

Még jelentkezem és próbálok majd fényképeket is csinálni, tényleg, amint lesz időm :)

Au revoir

(ezt nagyon furán és gyorsan ejtik, csak a második nap értettem meg, hogy ez az akar lenni...)

// UPDATE: képek. Bal fent a Balaton, jobb fent az Alpok felett a repülőből. Fent középen az 5 órás utazásom végállomása, középen középen a Genf-Lyon út egyik gyönyörű része amikor az Alpokat szeltük át alagutakon, a Rhône mentén meg kisvárosokon keresztül (pl. Bellegarde-on keresztül, ami a bal lenti képen látható). Jobb közép Igorék társasháza, ott a középső épületrész tetején volt a lakás, a teraszos. A jobb alsó kép Igor órája, ami mindig bezavart és lent középen meg egy random kép a suli egyik faláról. A minőségről az Apple tehet.