Félidő

És igen, ennek is eljött az ideje. Három nap híján két hónapja jöttem, és két hónap múlva megyek is haza. Elég gyorsan telik az idő, mert még mindig nem nagyon sikerült felfognom, hogy "távol" vagyok az otthontól. Mondjuk ezen segít a skype és facebook overdose is persze, de azért nem vagyok egy skype mumus. Abban az esetben viszont, ha buli van, szívesen becsatlakozom, mint a múltkor a polcról :)

És hogy mi történik itten a nagy és tőkés nyugaton? Hát körülbelül semmi extra, mindenki nagyon tervezi az őszi szünetét, Marokkótól Svédországig mindenki mindenhova megy és én sem maradok ki a jóból. Mi összesen hárman megyünk (két mexikói lánnyal) Strasbourgba 5 napra. A legjobb az egészben, hogy van egy mexikói ismerős ott, aki nem lesz otthon most két héten át, ezért ingyen és bérmentve lakhatjuk le a lakását. Nem is mondom, mekkora megkönnyebbülés, de gondolhatjátok. 4 éjszaka for free. Gracias!

Amúgy maga a szünet egyeseknek már elkezdődött, akiknek pl nincs órájuk csütörtökön és péntken, már mind Olaszországban, Németországban, Angliában vagy Spanyolországban vannak. November másodikán folytatódik csak a keménynek egyáltalán nem mondható suli, szóval most mindenki bejárja Európát. A mi utazásunk strasbourgi főhadiszállással kb. így fog kinézni: kedden utazunk (röpke 5 óra), kedd este megismerkedünk Strasbourggal, szerdán még jobban megismerkedünk Strasbourggal, meg a környékkel. Csütörtökön fogunk átruccanni Stuttgartba, ahol a Porsche és a Mercedes Benz múzeummal szemeztem eddig nagyon, de a város is biztos csodás (vagy sem), pénteken pedig lenézünk a Strasbourgtól 30-50 km-re levő Colmar városkába, amiről már több helyről is hallottam, hogy a legszebb város Elzászban. Elzász az a része Franciaországnak, amit a második világháború alatt a németek elfoglaltak/visszavettek aztán a franciáké most éppen. De olyannyira németes minden város neve, meg az ételek és az italok is inkább németesek, hogy már alig várom. Ezt most nem tudom hogyan értem én sem, de valahogy a német kaják meg a sörök jobban bejönnek, mint a francia ínyencségek (pl. ez a helyi "főtt/sült belsőségek vörösboros cuccban úsztatva" eléggé kiverte nálam a balhét - nem tudom mi a neve, de nem is vágyom rá :D). A csiga viszont jó. Nagyon. Meg drága.

Mivel SB-ba "csak" kedden megyünk, ezért még szombatra (holnapra) beiktattunk pár ismerőssel egy vienne-i utazást. Ez egy miniRóma-szerű városka 32 km-re délre Lyontól. Az összes külföldi azt hiszi, hogy Bécsről van szó, amikor megemlítem, de nem, még mindig 1000 km van a két város között. Meg legalább 1 milliós populáció különbség. Képek természetesen lesznek, Facebookon lehet várni szombat estére.

Éles témaváltás: haj. Mivel már kb. akkora volt a hajam, hogy a Twilight-os vámpírsérót is megcsinálhattam volna, ha akartam volna, ezért rávettem magam, hogy elmenjek egy angolul nem beszélő fodrászhoz. Ezt úgy sikerült elkövetnem, hogy vasárnap bejártam gyalog meg bringával egy olyan városrészt, ahol még nem voltam: Croix-Rousse-t. (Képek vajon hol lehetnek?) Aztán pedig besétáltam Écully-t is, a kisvárost, ahol élek. A helyi "Budaörs", mondhatni. Ennyi teniszpályát még nem láttam egy városban, meg parkokat, meg fodrászt. Konkrétan a főtéren (tőlünk 5-6 perc séta) legalább 7 fodrász van, van olyan is, amik egymás mellett. Mi ez ha nem tökéletes verseny? Na mindegy, nálam az egyik azzal nyert, hogy hétfőn is nyitva volt, míg a többi csak kedd-pénteken (?!). Benyitottam a szalonba, ahol alapból 5 nagyi ült és 5 fodrász csaj dolgozott a frizkókon. Amikor feltettem a kérdést, hogy "Est-ce que vous parlez anglais?" akkor valahogy senki sem akart válaszolni, csak dolgoztak tovább. Na de rajtam ez már nem fog ki, ha ettől elrettennék, akkor már rég éhen haltam volna ebben az országban :) Ezért megkérdeztem, hogy lehetséges-e egy hajvágást eszközölni ma (persze nem ilyen választékosan sikerült mindezt megfogalmaznom), majd az egyik kiscsaj bólogatott és beültetett a hajmosós részre. Nagyon menő szalont sikerült kinéznem, mert olyan fejmasszázst kaptam, hogy nem nagyon akartam átülni a tükör elé. A hely ahova ültettek "a férfihely" volt, mivel tele volt autós újságokkal, meg sportmagazinnal. Mondanom sem kell, hogy volt ami elterelte a figyelmemet az újságokról... Ingridnek hívják, csodálatos :D Egy árva szót nem beszél angolul, még a 15-öt is inkább leírta egy papírra, minthogy angolul megpróbálja kimondani. Vagy franciául. Mindegy. A hajamról azt mondtam neki, hogy csináljon, amit akar, úgysem tudom elmagyarázni, hogy mi jó vagy nem jó. Majd üvöltök, ha valami nagyon gázos - gondoltam. De nem kellett üvölteni, szerintem egész jó lett. Extrarövid, de egész jó. Ilyen sem volt még, kell a változatosság és Pelenka Bandi szerint olyan igazi "mösziős". Habár nem tudom, hogy ez mit jelent, de örülök neki :)

Na nagyjából ez volt a hihhhetetttlen izgalmas hetem, a két bebaszínó kaszinót nem említeném, mert felesleges, maximum annyit, hogy az éjszakai buszt érdemes lenne itt átnevezni HÉTVÉGI ÉJSZAKAI BUSZra, mert hiába vártunk fél órát hétfő este, csak nem jött a szerencsétlenje. Aztán tekerhettem haza fél órán keresztül meg még egy jó tíz perces séta is be...ütött a végére, ahol már nem volt Velo'V állomás, ahol le tudtam volna tenni a bringóhintóm. Amit amúgy Marc, egy német srác "vett" nekem, mert nem volt nálam semmi kártya/bankkártya, csak a bérlet meg a diákom, meg kess. De legalább elmondhatom magamról, hogy hajnali négykor 5°C-ban Lyon külvárosában bringáztam. Éljen. Ilyen már volt, csak akkor a város másik oldalán, kicsit eltévedve sikerült ezt megvalósítani. Most legalább tudtam, hogy hol van az otthonom..

23-án megyünk a magyar-francia baráti társaság vacsorájára, ahol gulyás lesz a menü meg sok-sok magyar, szóval biztos érdekes lesz, mert nem csak egyetemisták lesznek. Aztán 25-29 Strasbourg, utána még lehet, hogy egy Dijon-Besançon vagy egy Charmonix utazás is be fog figyelni. November második hétvégéjén jönnek Anya+Apa, a harmadikon Fanni, a negyediken pedig nagyon úgy néz ki, hogy én fogok Torinba menni egy gyors látogatásra Dórihoz. En bref, c'est tout :)

Salut

Még mindig itt vagyok

És tényleg. Csak nagyon sok dolog volt a héten (ill. az elmúlt 10 napban). És most sem annyira érek rá, szóval egy gyors összefoglaló jön az elmúlt napokról a múltkori bejegyzés óta:

Pénteken megírtuk a francia zh-t, amit azóta megkaptunk és a második legjobb az enyém lett 18.5 ponttal (20ból). Nagyon örültem neki, mert azt hittem, hogy többet hibáztam. Amúgy az óráról hárman hiányoztak, mert országos kalauz-sztrájk volt. Csütörtökön megkéseltek 8x egy kalauzt és pénteken ezért az összes vonat állt, mert nem volt kalauz rajtuk. A durva a dologban, hogy azt hittük, hogy persze ez valahol messze történt, de nem, itt Lyonban, vagyis a Lyon-Strasbourg járaton, kb. az első 10 percben, szóval még Lyon területén. Vicces volt Evie és Knut esete, ők elmentek csütörtökön Annecybe és visszafelé rossz vonatra szálltak, Lyon helyett a Gare de Lyonba mentek, ami Párizs egyik nagy pályaudvara. Onnan meg nem tudtak visszajönni Lyonba, mert sztrájk volt ugyebár. Szóval egy két napos párizsi kiruccanást sikerült csinálniuk, de megúszták a büntetést is és olcsón találtak hostelt. Szerencsés spontán utazás, tetszik. Egy tajvani srác meg Strasbourgban ragadt, visszafelé jövet az Oktoberfestről.

Kimia szülinapja: egy iráni származású kanadai lány, aki szerint a szülinaposnak illik meghívnia a vele ünneplőket. Nagyon jó az ötlet mindaddig amíg neked nincs szülinapod. Amúgy taco night-ot szervezett a lány egy mexikói segítségével. Nagyon jók

at ettünk, meg ittunk, kicsit talán sokat is. (új kedvenc: tinga de pollo)

Genf: szombat hajnalban kellett felkelnem a péntek esti buli után, ami nagyon nem akart menni, de végül sikerült és kiálltam a buszmegállóba, hogy elérjem a 6h40-es vonatot a négy kínaival és az egy szem franciával, akikkel mentem (volna). Csak hogy a busz nem jött, ezért csak a következő, 8h40-es vonatot értem el. Legalább

volt időm csinálni szendvicseket... A kínaiak + a francia lány viszont elmentek Svájcba korán a vonattal. Azt beszéltük meg, ha nem működne a telefonunk, akkor a virág óránál fogunk találkozni 11-kor. Na ez viszont nem sikerült, mert habár én ott voltam fél órát, ők nem nagyon jöttek oda. Egy kis idegeskedés és düh után viszont rájöttem, hogy ez jobb is, mert nem kell alkalmazkodnom az ő tempójukhoz (ami kiderült, hogy nagyon lassú volt és kétszer is megálltak 1-1 órára a mekiben kajálni, meg egyszer még kávézni). Nekem meg se kedvem, se pénzem a mekihez. Szóval egyedül jártam be Genfet, többet láttam és fotóztam, mint a kindzsák, de a beszélgetős része elmaradt a dolgoknak úgymond.

Visszafelé viszont találkoztunk a vonatállomáson, ahol így megkérdeztem, hogy hol voltak és nem tudtak válaszolni, csak valami olyasmit mondtak, hogy elfelejtették/messze voltak/nem hitték, hogy megyek/stb. Szóval ez nem volt olyan jó élmény, de maga a város a rossz idő ellenére is nagyon tetszett. Jó drága, de laknám, na.

És hogy készült ez a kép? Hát a táskámnak köszönhetően. Ugyanis az összes, értds ÖSSZES spanyolul beszélő odajött hozzám, hogy spanyol vagyok-e. Amikor meg azt mondtam, hogy nem, de beszélek spanyolul, akkor még jobban örültek nekem. Szóval random spanyol turisták fotóztak, meg utaztam velük ki az ENSZ-hez meg a CERN-hez. A következő képen az látható, hogy éppen már majdnem megfagyok az ENSZ előtt.

Vasárnap itthon tanultam franciát meg jogot, most hirtelen nem rémlik, hogy volt-e valami extra még aznap. Ja de, elmentünk a B metró meghosszabbított szakaszának alagútját megnézni, mert sokan mondták, hogy izgi. Hát nem az, egy nagy alagút, ahol végig lehet sétálni, aztán ennyi. Utána megint elmentünk a skate parkba, meg találtunk egy nagy térképet egy megállóban, amivel pózoltunk, itt is van:

(Igen, Jugoslavia van írva a tőlünk délre levő területre, de legalább rajta volt Kaposvár, Szandra örömére)

és most látom csak hogy lehet videót is feltölteni, na tessék:

Hétfőn voltam egy "musculation" nevű órán, ami vicces volt, mert egy szót sem értettem abból, amit kellett volna csinálni. Követtem a többieket meg utánoztam őket. De jó volt, mert egy 30 perces gyilkos "bemelegítés" + erősítés után szabadon lehetett bármit használni és a tanár járt körbe és segített meg magyarázott, hogy mit hogyan érdemes. Biztos jobban el tudta volna mondani nekem is, ha értettem volna, hogy mit mond, de ő is a "zsásztölitőlbit" kategóriába esik angoltudás szempontjából. Aztán brand management, meg go home.

Kedden úgy volt, hogy megyünk Dijonba reggel 9kor. Viszont megint sztrájk volt és egy csomó vonat nem közlekedett, Dijonba is csak 4-5 óra alatt lehetett eljutni, ezért inkább elmentünk hárman Annecybe, egy festői városba keletre. Pontosan Chambéry és Genf között van, a Lac d'Annecy partján, az alpok lábainál. Az alpok (egyik) gyöngyszemének hívják sokan. Claudiával (tajvani) és Elinával (finn) mentem végül, akiknek nem volt kedden órájuk. A város csodás, képek facebookon vannak, ide most nem töltök fel semmit, mert még mindig botrányosan rosszul van megoldva a képfeltöltés ide.

Szerda: suli-suli-suli és megszerveztük Szandrával a magyar vacsorát nálam. A végleges menü ez lett: katonák, bagetten tejföllel piros arannyal és zöld-piros paprika darabokkal + vörösboros marhapörkölt nokedlivel és uborkasalátával + somlói galuska.

Csütörtökön be is vásároltunk ehhez laza 70€-ért (14 főre) és el is készítettük röpke 3-4 óra alatt a lényeget (kivéve a nokedlit). Majd 23h és éjfél között sikerült elkezdenem a francia prezentációmat másnapra, de megjött Yvan és egy 7 éves rumot töltött ki nekem, és elkezdtünk beszélgetni.. Ezért péntek reggel 6-kor folytattam a prezentációt és 11-kor már elő is adtam. Mondjuk úgy, hogy jó lett, mert nevettek rajta (humoros akart lenni, ha már nem fogok folyékonyan beszélni), viszont ilyen tőmondatokban még soha nem beszéltem semmilyen nyelven. De nem volt hibám, csak nem volt hosszabb mondatom annál, hogy "Hétfőn elmentem Jaakkoval musculation órára, mert nem volt délelőtt órám." vagy, hogy "Nagyon sok fényképet készítettem, például a ...-ról, a ...-ről, ..." szóval nem volt annyira extra.

Ezután siettem haza elkészíteni 14 főre a nokedlit két darab kanál segítségével, ami jó 2-2,5 kiló lisztet jelent alapanyagként, meg vagy 7-8 tojást, vizet, olajat és sót persze, meg 3 órányi monoton munkát. Terítés, kicsit lakás-összedobás, előkészítés és már meg is jöttek a vendégek, akiknek nagyon, nagyon de tényleg NAGYON ízlett a kaja. Szerintem minden tökéletes lett, csak a somlói szívta nagyon magába a csokiöntetet, de nekem még így is bejött. A hab kompenzálta. Az este nagyon jól sikerült, csak amikor tovább akartunk menni bulizni/haza, akkor lekéstük a "group picture!!!!" és hasonlók miatt az utolsó normális buszt, ezért inkább lesétáltunk 5 megállót. Ez jót tett az emésztésnek, meg a kicsit már ködösebben látóknak, de aztán végül csak páran mentek bulizni, én is visszajöttem az utolsó metróval. Mindenesetre a kajának nagy sikere volt, mindenki a receptet kéri :)

Szombat = takarítás és a rám maradt két adag somlói + 1 fazéknyi nokedliből való fogyasztás volt a program. Kitakarítottam az egész lakást (szerintem Yvan még sosem takarított itt, de mindegy) és este távbuliztam a többiekkel. Nagyon jó volt, feltettek a polcra és onnan néztem mindent, meg néha odajöttek hozzám beszélgetni. Ők abszintoztak meg söröztek, én meg először sört aztán bort ittam. Jó ez, remélem még lesz ilyen Párizs előtt.

Apropó Párizs, ezt még lehet, hogy nem mondtam, de hatan kijönnek hozzám Párizsba december 16-án, én 17-én megyek fel Lyonból és 21-ig ott maradunk és bulizunk meg bejárjuk a várost :) Mondanom sem kell, alig várom. Azt már kevésbé, hogy 21-én elhagyom az országot.

Ma pedig a többiek elmentek Dijonba, de nekem kell egy kis pihenés, meg a 6h50-es vonat sem jött be, de tényleg a pihenés dominált. Nagyon jó idő van, ma elmegyek és csinálok képeket arról a részről, amiről még nem csináltam: Croix-Rousse.

Tegnap sikerült megterveznem 6 féle módon az őszi szünetemet, már csak a két mexikói lánytól függ a dolog, hogy mennyire lesz drága/élvezetes. A legjobb lenne egy 200€-s öt-/hatnapos út, ami magában foglalja Strasbourgot és környékét, Luxembourgot, Stuttgartot valamint Colmart és környékét. Szerintem ez kihagyhatatlan, és nem is drága, mármint soha vissza nem térő alkalom (bár ki tudja, februárban még nem gondoltam volna, hogy valaha megyek még Franciaországba...), de a mexikóiak büdzséjéről nem tudok semmit. Aztán még marad novemberre Dijon-Besançon, Grenoble, Vienne, Pérouges (ezt lehet, hogy majd a szüleimmel teszem meg) és nagyon jó lenne Montpelierbe is elmenni, de nem hiszem, hogy lesz pénzem és novemberben azért már annyira nem érdekes a tengerpart. Aztán meg Párizsra is kell spórolnom... Minden olyan közel van és úgy érzem, hogy meg kell néznem most, mert sosem jövök vissza ide (bár nagyon tetszene).

Na remélem most egy időre eleget írtam és nem fogom kapni az íveket, mint az elmúlt 10 napban folyamatosan... :)

À bientôt!

International Law and Organizations

Ez a tárgy neve, ami ma kicsit megdöbbentett. Az első két órán semmit sem értettem, végig római jogról meg mindenféle dolgokról volt szó, amiről még sosem hallottam és csak kapkodtam a fejem meg a nem létező szótáramat lapozgattam. Aztán a második felében az órának gyakorlati dolgokról volt szó, mint pl. Szudán, Dél-Szudán, Ciprus, TRNC meg Palesztina meg még sok izgalmas esetről. Nagyon jó volt!

Röviden most két mániám van:

*kínai nyelv

*nemzetközi jog

Igen, az első a kínai nyelv. Imádom, nagyon tetszik :) Már megtanultam pár jelet leírni, de elég sok van hátra... :)

Holnap lesz időm részletesebben írni az elmúlt nap(ok)ról, most viszont lövik a pizsit.

Jó éjt (ez volt az első magyar elköszönésem, azt hiszem)

Mintha semmi sem történt volna

úgy folytatódik az élet a pénztárca nélkül. Vagyis majdnem: csináltattam új bérletet (mágneskáryta a képemmel) meg rászóltam a bankra, hogy mikor érkezik már meg a francia bankkártyám (aug. 26-án nyitottam a számlát). Kártyám még nincs, de legalább ki tudtam venni KP-t és kaptam egy csekkfüzetet :) Igen, a 21. században elég viccesen hangzik, de úgy érzem magam, mintha Lucky Luke lennék és besétálnék a bankba a lovamon, megkapnám a csekkfüzetet és az első mulatóban elköltöm és menő módon azt mondom "Je voudrais payer avec cheque si c'est possible" - vagy sem... Igazából még egyszer sem használtam a csekkfüzetet, de jó tudni, hogy van.

Amivel tartozom a blogosdiból az a Chambéry utazás gyors beszámolója és ilyen általános szövegek a mindennapokról. Na tessék, csak tessék:

Chambérybe azért mentünk, mert azt hallottam, hogy szép és jó. Csináltam is neki egy eventet facebookon és vagy 20 ember visszajelölt, pedig 7-et hívtam meg. Na, szép kis kalandba vetetted magad Ákos - mondtam magamnak. Szóval mindenki így várta, hogy majd akkor én vezetem a bandát.. Szerencsére volt egy kínai származású, de Finnországban élő lány (Tingting), aki egy csomót utánanézett a látnivalóknak és így nem egyedül kellett vezetnem a "tömeget". Annyira nem is sikerült vezetni, mivel amit meg akartunk nézni zárva volt (francia szokás: vasárnap = minden zárva), meg tömeg sem volt végül, a norvég trió pl. úgy ahogy volt elaludt. Szóval kellemes csapattal indultunk neki: dán-finn-finn-finn-kínai-kínaifinn-tajvani-magyar-magyar-magyar-mexikói-délkoreai-újzélandi és találkoztunk két cseh ismerőssel is (előre meg volt beszélve).
Chambéry amúgy keletre van Lyontól, 1h21 volt a vonatút. Kb. innentől északra van Genf és délkeletre Torino, Milánó. Most, hogy mindenki bepozícionálta, jön a lényeg: szép! Azt mondta egy helyi ismerősöm, hogy általában üres a város és nem is nagyon van sok látnivaló, de ezt sikerült megcáfolni. (Franciaországi tartózkodásom alatt elég sok sztereotípiára sikerül rácáfolni a franciákkal és a városokról állított dolgokkal kapcsolatban, ellentétben másokkal, akiknek pl. nem tetszett Marseille meg szerintük bunkók a franciák) Szóval sokan voltak, mert az évben egyszer van egy ilyen.. kiárusítás jellegű gigantikus piac a városban, amikor mindenki eladja azt a cuccot, amire már nem vágyik. Ezt amerikában "garage sale"-nek hívják és szerintem tök jó dolog, mert nem kell kidobni, hanem vmi apróbb összegért meg lehet tőle szabadulni. Szóval volt minden, vasalótól kardig a barbibabán át. Tetszett. Persze ilyenkor nem úgy kell elképzelni ezt, mint otthon az Ecserin, hanem családias hangulat volt, koccintottak egy-egy pohár borral az egyes "eladók" (mindenki eladó volt aznap a városban, ezért az idézőjel) és jó hangulat volt, zene, dínom-dánom (ezt a szót még sosem írtam le).
Sikerült a városkát hamar bejárni a zárva levő attrakcióknak köszönhetően, ezért befoglaltuk azt az éttermet, amit kinéztem a neten. L'Atelier a neve, nagyon jókat írtak róla mindenhol, meg, hogy olcsó, viszonylag. Hát, annyira nem voltunk elszállva a menütől, 18€-t perkált ki mindenki, nekem mondjuk nagyon ízlett. Egy gombás-paradicsomos balzsamecetes salátával startoltunk, főételnek volt aki rizottót választott lazaccal, én viszont egy helyi sertés-specialitást ettem, ami tele volt gyöngyhagymával, még több balzsamecettel, egy kis sajttal, répával és nagyon menő puliszka háromszögekkel. Na ez isteni volt, már tele is voltam, amikor jött még a csokibomba desszert egy epres sorbet-val. Na az betett, teljesen kész voltam, meg a többiek is, ahogy elnéztem.
Teli bendővel mentünk tovább a városban, immár Nicoval (helyi ismerős), aki elkísért minket a közeli tóhoz (kocsival). Mi egy busszal mentünk, ahol jó turista egyetemista csoport módjára csomó idióta képet csináltunk (meg mindenhol, igazából). A buszon a legjobb a sofőr nő volt, aki franciául dalolászott meg ordibált valami - bizonyára - kedves, vicces dolgot (mert mindenki nevetett rajtunk kívül). Láttunk ejtőernyősöket, kis sétarepülőket meg mindenféle dolgokat az alig 10 perces úton (később megtudtam Yvantól, hogy Chambérytől pár km-re volt a 4 napos ejtőernyős fesztivál, ahol Ő is volt, csak elfelejtett szólni. Megnéztem a képeket és brutálisan jól nézett ki, kár, hogy kihagytuk).
És végül megérkeztünk Bourget du Lac-ra, egy csodás tó partjára, ahol egyből bevetődtünk a vízbe és szórakoztattuk a stégen lévőket. Erről inkább a képek meg a Fb-ra feltöltött videó árulkodik. Tényleg mesebeli volt a tó a környező hegyekkel, a tiszta - ámbár kicsit hideg - vízzel és egy kastéllyal plusz egy rommal a közelben. Élveztük az életet, de 7-8 körül visszaindultunk és míg a többiek a vonatra vártak, mi hárman magyarok (+egy finn srác) elmentünk megnézni az általam a térképen felfedezett Rue de Budapest-et és az ahhoz tartozó buszmegállót. Hát igen, nem túl nagy, de legalább van :) Képek erről is Fb-n.(balfent: a Savoya kastély elől a látkép a város kis utcáira, az Alpok közeli hegyeire és a felhőre, ami ott lebeg előttünk | fentközép: az említett ejtőernyős | jobbfent: ahonnan készült a balfelső. csoportkép. | balközép: a híres Elefánt szökőkút előtti hihetetlen kreatív ötletem lefényképezve (elefánt orrunk/ormányunk van) | jobbközép: Bourget du Lac | bal lenti kettő az ebéd | lenti középső egyértelmű | jobb lent pedig az újzélandi Evie, a finn Jaakko és jómagam pancsolás közepette)


Chambéryről nagyjából ennyit, a hétköznapookról meg annyit, hogy Yvan elment Pármába találkozni egy "ozzie" haverral (ausztrál), akit 7 éve nem látott. Én a kedd esti baleset óta egy ideig nem iszom semmilyen nemű alkoholt - megelőzvén a bajokat és spórolva a pénzemen. Aprópó pénz: nagyon irritáló, hogy van olyan, aki minden hétvégén 300-400 kilóméterre levő városokba utazik és éttermekben kajál, míg van, akinek ez volt az első utazása (mármint Chambéry és a tó). De a világ már csak ilyen, igazságtalan.
Amúgy pénteken volt egy iszogatás a folyóparton, ahol sikeresen egy üveg tonikot elfogyasztottam, de (őszintén) sokkal jobban éreztem magam, mint amikor totál betintázva mászkálunk a városban. Az is vicces, de ez meg jó volt. Mondjuk pár lány most az én példámat követi: "no more alcohol!!!".
Ma volt egy piknik egy másik parkban (Parc de Gerland), ami sokkal inkább a sportolásra és éjszaka a fiatalok ivására alkalmas, mint a Parc de la TÊte d'Or. Sikerült bemutatni a nem létező frizbi, tollas és focitudásomat a nemzetközi közönségnek. Nem olyan szép, de jó ez a park, meg itt van egy Skate Park is, ahova benéztünk és csomó fiatalt láttunk rollerrel menő ugratásokat meg slideokat nyomni. Csináltam is pár képet, bár ez a felét sem adja vissza a hangulatnak, meg a szurkoló és reszkető anyukáknak, akik ott ültek az emeleten. (Képek később..)

Tömören ennyi, nagyon megy a suli is, pénteken újabb francia zh, cél a 19 pont. Minden tárgyból kell majd prezentálni is, beadandó is van nemkevés, esettanulmány is, szóval... kezd beindulni a sulis számonkérések lavinája. Annyi mindent mesélnék még, de egyszerűen nincs már erőm. Holnaptól sport a suliban ezerrel, meg tanulás, meg bulik és a keddi koreai BBQ sikerén (esetemben sikertelenségén) felbuzdulva folytatódik most egy lazac esttel a főzőcskézés a -mondhatni- legjobb csapattal :) Reméljük most nem a folyóban kötök ki.. (Nem fogok, nyugi.)

Auf wiedersehen, vagy mit mondanak itt