És tényleg. Csak nagyon sok dolog volt a héten (ill. az elmúlt 10 napban). És most sem annyira érek rá, szóval egy gyors összefoglaló jön az elmúlt napokról a múltkori bejegyzés óta:
Pénteken megírtuk a francia zh-t, amit azóta megkaptunk és a második legjobb az enyém lett 18.5 ponttal (20ból). Nagyon örültem neki, mert azt hittem, hogy többet hibáztam. Amúgy az óráról hárman hiányoztak, mert országos kalauz-sztrájk volt. Csütörtökön megkéseltek 8x egy kalauzt és pénteken ezért az összes vonat állt, mert nem volt kalauz rajtuk. A durva a dologban, hogy azt hittük, hogy persze ez valahol messze történt, de nem, itt Lyonban, vagyis a Lyon-Strasbourg járaton, kb. az első 10 percben, szóval még Lyon területén. Vicces volt Evie és Knut esete, ők elmentek csütörtökön Annecybe és visszafelé rossz vonatra szálltak, Lyon helyett a Gare de Lyonba mentek, ami Párizs egyik nagy pályaudvara. Onnan meg nem tudtak visszajönni Lyonba, mert sztrájk volt ugyebár. Szóval egy két napos párizsi kiruccanást sikerült csinálniuk, de megúszták a büntetést is és olcsón találtak hostelt. Szerencsés spontán utazás, tetszik. Egy tajvani srác meg Strasbourgban ragadt, visszafelé jövet az Oktoberfestről.
Kimia szülinapja: egy iráni származású kanadai lány, aki szerint a szülinaposnak illik meghívnia a vele ünneplőket. Nagyon jó az ötlet mindaddig amíg neked nincs szülinapod. Amúgy taco night-ot szervezett a lány egy mexikói segítségével. Nagyon jók
at ettünk, meg ittunk, kicsit talán sokat is. (új kedvenc: tinga de pollo)
Genf: szombat hajnalban kellett felkelnem a péntek esti buli után, ami nagyon nem akart menni, de végül sikerült és kiálltam a buszmegállóba, hogy elérjem a 6h40-es vonatot a négy kínaival és az egy szem franciával, akikkel mentem (volna). Csak hogy a busz nem jött, ezért csak a következő, 8h40-es vonatot értem el. Legalább
volt időm csinálni szendvicseket... A kínaiak + a francia lány viszont elmentek Svájcba korán a vonattal. Azt beszéltük meg, ha nem működne a telefonunk, akkor a virág óránál fogunk találkozni 11-kor. Na ez viszont nem sikerült, mert habár én ott voltam fél órát, ők nem nagyon jöttek oda. Egy kis idegeskedés és düh után viszont rájöttem, hogy ez jobb is, mert nem kell alkalmazkodnom az ő tempójukhoz (ami kiderült, hogy nagyon lassú volt és kétszer is megálltak 1-1 órára a mekiben kajálni, meg egyszer még kávézni). Nekem meg se kedvem, se pénzem a mekihez. Szóval egyedül jártam be Genfet, többet láttam és fotóztam, mint a kindzsák, de a beszélgetős része elmaradt a dolgoknak úgymond.
Visszafelé viszont találkoztunk a vonatállomáson, ahol így megkérdeztem, hogy hol voltak és nem tudtak válaszolni, csak valami olyasmit mondtak, hogy elfelejtették/messze voltak/nem hitték, hogy megyek/stb. Szóval ez nem volt olyan jó élmény, de maga a város a rossz idő ellenére is nagyon tetszett. Jó drága, de laknám, na.
És hogy készült ez a kép? Hát a táskámnak köszönhetően. Ugyanis az összes, értds ÖSSZES spanyolul beszélő odajött hozzám, hogy spanyol vagyok-e. Amikor meg azt mondtam, hogy nem, de beszélek spanyolul, akkor még jobban örültek nekem. Szóval random spanyol turisták fotóztak, meg utaztam velük ki az ENSZ-hez meg a CERN-hez. A következő képen az látható, hogy éppen már majdnem megfagyok az ENSZ előtt.
Vasárnap itthon tanultam franciát meg jogot, most hirtelen nem rémlik, hogy volt-e valami extra még aznap. Ja de, elmentünk a B metró meghosszabbított szakaszának alagútját megnézni, mert sokan mondták, hogy izgi. Hát nem az, egy nagy alagút, ahol végig lehet sétálni, aztán ennyi. Utána megint elmentünk a skate parkba, meg találtunk egy nagy térképet egy megállóban, amivel pózoltunk, itt is van:
(Igen, Jugoslavia van írva a tőlünk délre levő területre, de legalább rajta volt Kaposvár, Szandra örömére)
és most látom csak hogy lehet videót is feltölteni, na tessék:
Hétfőn voltam egy "musculation" nevű órán, ami vicces volt, mert egy szót sem értettem abból, amit kellett volna csinálni. Követtem a többieket meg utánoztam őket. De jó volt, mert egy 30 perces gyilkos "bemelegítés" + erősítés után szabadon lehetett bármit használni és a tanár járt körbe és segített meg magyarázott, hogy mit hogyan érdemes. Biztos jobban el tudta volna mondani nekem is, ha értettem volna, hogy mit mond, de ő is a "zsásztölitőlbit" kategóriába esik angoltudás szempontjából. Aztán brand management, meg go home.
Kedden úgy volt, hogy megyünk Dijonba reggel 9kor. Viszont megint sztrájk volt és egy csomó vonat nem közlekedett, Dijonba is csak 4-5 óra alatt lehetett eljutni, ezért inkább elmentünk hárman Annecybe, egy festői városba keletre. Pontosan Chambéry és Genf között van, a Lac d'Annecy partján, az alpok lábainál. Az alpok (egyik) gyöngyszemének hívják sokan. Claudiával (tajvani) és Elinával (finn) mentem végül, akiknek nem volt kedden órájuk. A város csodás, képek facebookon vannak, ide most nem töltök fel semmit, mert még mindig botrányosan rosszul van megoldva a képfeltöltés ide.
Szerda: suli-suli-suli és megszerveztük Szandrával a magyar vacsorát nálam. A végleges menü ez lett: katonák, bagetten tejföllel piros arannyal és zöld-piros paprika darabokkal + vörösboros marhapörkölt nokedlivel és uborkasalátával + somlói galuska.
Csütörtökön be is vásároltunk ehhez laza 70€-ért (14 főre) és el is készítettük röpke 3-4 óra alatt a lényeget (kivéve a nokedlit). Majd 23h és éjfél között sikerült elkezdenem a francia prezentációmat másnapra, de megjött Yvan és egy 7 éves rumot töltött ki nekem, és elkezdtünk beszélgetni.. Ezért péntek reggel 6-kor folytattam a prezentációt és 11-kor már elő is adtam. Mondjuk úgy, hogy jó lett, mert nevettek rajta (humoros akart lenni, ha már nem fogok folyékonyan beszélni), viszont ilyen tőmondatokban még soha nem beszéltem semmilyen nyelven. De nem volt hibám, csak nem volt hosszabb mondatom annál, hogy "Hétfőn elmentem Jaakkoval musculation órára, mert nem volt délelőtt órám." vagy, hogy "Nagyon sok fényképet készítettem, például a ...-ról, a ...-ről, ..." szóval nem volt annyira extra.
Ezután siettem haza elkészíteni 14 főre a nokedlit két darab kanál segítségével, ami jó 2-2,5 kiló lisztet jelent alapanyagként, meg vagy 7-8 tojást, vizet, olajat és sót persze, meg 3 órányi monoton munkát. Terítés, kicsit lakás-összedobás, előkészítés és már meg is jöttek a vendégek, akiknek nagyon, nagyon de tényleg NAGYON ízlett a kaja. Szerintem minden tökéletes lett, csak a somlói szívta nagyon magába a csokiöntetet, de nekem még így is bejött. A hab kompenzálta. Az este nagyon jól sikerült, csak amikor tovább akartunk menni bulizni/haza, akkor lekéstük a "group picture!!!!" és hasonlók miatt az utolsó normális buszt, ezért inkább lesétáltunk 5 megállót. Ez jót tett az emésztésnek, meg a kicsit már ködösebben látóknak, de aztán végül csak páran mentek bulizni, én is visszajöttem az utolsó metróval. Mindenesetre a kajának nagy sikere volt, mindenki a receptet kéri :)
Szombat = takarítás és a rám maradt két adag somlói + 1 fazéknyi nokedliből való fogyasztás volt a program. Kitakarítottam az egész lakást (szerintem Yvan még sosem takarított itt, de mindegy) és este távbuliztam a többiekkel. Nagyon jó volt, feltettek a polcra és onnan néztem mindent, meg néha odajöttek hozzám beszélgetni. Ők abszintoztak meg söröztek, én meg először sört aztán bort ittam. Jó ez, remélem még lesz ilyen Párizs előtt.
Apropó Párizs, ezt még lehet, hogy nem mondtam, de hatan kijönnek hozzám Párizsba december 16-án, én 17-én megyek fel Lyonból és 21-ig ott maradunk és bulizunk meg bejárjuk a várost :) Mondanom sem kell, alig várom. Azt már kevésbé, hogy 21-én elhagyom az országot.
Ma pedig a többiek elmentek Dijonba, de nekem kell egy kis pihenés, meg a 6h50-es vonat sem jött be, de tényleg a pihenés dominált. Nagyon jó idő van, ma elmegyek és csinálok képeket arról a részről, amiről még nem csináltam: Croix-Rousse.
Tegnap sikerült megterveznem 6 féle módon az őszi szünetemet, már csak a két mexikói lánytól függ a dolog, hogy mennyire lesz drága/élvezetes. A legjobb lenne egy 200€-s öt-/hatnapos út, ami magában foglalja Strasbourgot és környékét, Luxembourgot, Stuttgartot valamint Colmart és környékét. Szerintem ez kihagyhatatlan, és nem is drága, mármint soha vissza nem térő alkalom (bár ki tudja, februárban még nem gondoltam volna, hogy valaha megyek még Franciaországba...), de a mexikóiak büdzséjéről nem tudok semmit. Aztán még marad novemberre Dijon-Besançon, Grenoble, Vienne, Pérouges (ezt lehet, hogy majd a szüleimmel teszem meg) és nagyon jó lenne Montpelierbe is elmenni, de nem hiszem, hogy lesz pénzem és novemberben azért már annyira nem érdekes a tengerpart. Aztán meg Párizsra is kell spórolnom... Minden olyan közel van és úgy érzem, hogy meg kell néznem most, mert sosem jövök vissza ide (bár nagyon tetszene).
Na remélem most egy időre eleget írtam és nem fogom kapni az íveket, mint az elmúlt 10 napban folyamatosan... :)
À bientôt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése