Votre attention s'il vous plaît!

Ezzel kezdődött az a mondat, amit hallgattam 5 percenként a metróban ma reggel, amikor is Vieux Lyon és Place Bellecour között, a Saône folyó alatt az egyik leghosszabb távon egyszer csak fékezett egy hatalmasat reggel 7:20-kor a metró. Mindenki elesett vagy megbotlott, ment a nagy "Excusez-moi"-zás. Aztán megálltunk az alagút kellős közepén és vártunk, hogy elinduljon a metró, de az csak nem akart elindulni. Aztán olyan 3-4 percre rá, bemondtak valami olyasmit, hogy a Bellecour megállónál valami technikai gond van és, hogy várjunk türelmesen, merci. (Ez amúgy az a metró, amin nincs sofőr, és kilátsz előre is meg hátra is, mert csak egy üveg van a végén meg az elején - eddig tökre tetszett, most kevésbé).

Egyből elkezdtem fülelni, hogy hátha elkapok valami menő káromkodást franciául, de mindenki néma kussban ült és várt türelmesen. Aztán egyszer csak lekapcsolták a lámpákat és csak pár vész-lámpa világított. Na ekkor már kicsit mindenki kezdett pánikba esni és volt aki elkezdte nyomogatni a vészcsengőt amire egy automatikus mondat hangzott el, valami olyasmi, hogy "Ez a vészhívó, kérjük várjon amíg bejelentkezik ... valaki" - kb. ennyit értettem meg a franciából. Aztán már a mikrofonon keresztül semmit sem értettem. Eltelt már összesen vagy fél óra, már mindenki beszélgetett a másikkal meg így eltöltötte mindenki "hasznosan" az időt, összezárva egy metrón 100-200 idegennel. Én meg sudokuztam, amikor is egy csajszi rosszul lett és le kellett ültetni mert -gondolom- klausztrofóbiája volt és elkezdett zilálni meg fura volt. Akkor megint megnyomták páran a vészcsengőt és mondogatták, hogy a lány rosszul van, de nem nagyon történt semmi. Már legyezték szegényt, meg volt valakinél víz-spray és azzal fújták, aztán végül kicsit jobban lett.

Eltelt még körülbelül fél óra, szóval olyan összesen 1 órán át voltunk az alagútban amikor (kb. 8:20-kor) felkapcsolták az alagút vészvilágítását és pár perccel később megjelent egy fény, ami közeledett. Egy férfi volt a TCL-től (helyi BKV) és kinyitotta az ajtót, majd az alagútból ki kellett sétálni (amúgy elég sötét volt az alagút, néha félő volt, hogy hova lép az ember). Én persze alakítottam a turistát és próbáltam lefotózni, hogy mekkora "élmény" volt az egész. Kicsit idegesítő lehettem, de ez van! :D Gagyik lettek a képek, de majd feltöltök otthonról párat, ma még van egy órám 5-től 8-ig (éljen az órarendem, reggel 8-11 és aztán 17-18 van órám szerdánként, de legalább ki lett próbálva a "menza" és HIHETETLEN JÓ :D).

És jött a pláne, amikor felértem az állomásra, megkérdeztem a helyi BKV-s infós arcokat (akik amúgy tök sokan voltak, meglepően jól volt kezelve a szitu), hogy mivel jutok el az egyetemre (ami még 4 megálló lett volna metróval). Na itt ütött be a sz*r, senki sem beszélt angolul. Megkérdeztem franciául is, hogy "Hogyan megyek Sans Souci-ra?" (kb. ennyit mondhattam) és nem nagyon foglalkoztak velem, mert bazinagy tömeg volt és mindenki mást kérdezett. Aztán hallottam egy nőt, aki ugyanarról a térről érdeklődött, mint én, szóval odamentem, megkérdeztem és BESZÉLT ANGOLUL. Csoda történt, elmondta, hogy Ő nem lyoni, hanem Párizstól délre lakik egy faluban, de igazából Madridban lakik már 5 éve, mert ott dolgozik. Szóval nem kellett nagyon erőltetni az angolt, amit tört a csajszi, végig tudtunk spanyolul beszélni. Megtaláltuk nagy nehezen a metrópótló helyét (mindenhol tömeg, senki sem tud semmit, stb-stb-stb). Jött is egy, ami annyira tele volt, hogy már se fel, se le nem tudott moccanni senki. A következő pedig 25 perccel később jött, amire már felfértünk nagy nehezen.. Amúgy kb. annyi időbe telt, mintha sétáltam volna, vagy bicóval is mehettem volna (ingyenes citybike), ha lett volna szabad, de már mindenki azt használta, szóval ez esélytelen volt. (Kb. 20 Velo'V van egy állomáson. Ha van kártyád, akkor az egy évig jó és ingyenesen felvehetsz egy bringát egy állomáson, majd egy órán belül le kell tenni egy másik állomáson, bárhol a városban. 1 óra felett már fizetni kell, asszem 1€ per megkezdett óra..).

Szóval Amélievel elmentünk a térig, közben beszélgettünk a robbanásról Avignonban, meg arról, hogy mit tanulok, mit csinálok, stb. Nagyon rendes volt, végig fordított nekem a metrótól a buszig, nem biztos, hogy magamtól megtaláltam volna, nagy volt a nyomás mindenkin, ilyenkor még a franciáknak sem mindig válaszoltak a sofőrök, nem hogy a külföldieknek.. De happy end lett a végére.

Az órám 8:00-kor kezdődött és a mázli az volt, hogy a tanár is azzal a metróval akart jönni (nem azzal, ami bent ragadt az alagútban, hanem az eggyel utána levővel, ami az állomáson állt és várt), így nem késtem sokat, viszont a többiek jó sokat ülhettek a terem előtt a tanárra várva..

"Welcome to France! Donde nunca te aburres." - mondta Amélie.

(Üdv Franciaországban! ~Ahol sohasem unatkozol.)